Jaja, ha rajtam múlna, és csigáznék, azt hiszem, én is inkább elõbb kipróbálnám csupaszon, már csak azon egyszerû oknál fogva, hogy akkor az ember még inkább koncentrálhat a 'hogyan lõttem'-re, mint a 'hová lõttem'-re. Ha elõttem irányzék lenne, fix, hogy azonnal azzal kezdenék eljátszadozni, hogy oda ment-e, ahová a tüskét raktam, és mekkora májer "csipázni" már - nem pedig azzal, hogy mit csesztem el technikailag... ez kicsit talán olyan lehet, mint mikor az ember szervó, ABS és társai nélkül tanul vezetni.
Mondjuk én anno még egy szkítán tanultam, mint a többség, tradin. Holott egyre inkább azt hallani, hogy OL-ben, vagy BB-ben érdemes kezdeni. Persze az íjászatban az embert sûrûn a történelem fogja meg elsõnek, csak aztán fordul(HAT, nem feltétlenül) az egyéb szakágak felé, kevés olyan embert ismerek, aki nem tradin kezdett, vagy nincs / nem volt legalább egy tradija.