Pras, bántóan írsz, és az indokaid teljességgel alaptalanok. Olimpián rég nem láthattál magyar íjászt. Moszkvában volt utoljára. Hogy miért nem jutnak ki, annak ezer összetevõje van, amelyek közt ott van a hazai egykori sportvezetés inkompetenciája, meg a világ egyre nagyobb sebessége eben is, elhúztak mellettünk.
Az, hogy öröm volt nézni egy sportoló kudarcát, az meg a sportszerûtlenség csimborasszója. Számunkra, íjászoknak ez a fajta mentalitás teljességgel idegen. Bánkódunk, ha a versenytársunk nagyon rosszat lõ, és nem küzdünk ellene, hanem versenyzünk vele.
Barebows lévén igazán túltisztelsz bennünket, de nem annyira szép a leányzó fekvése nálunk sem. Egyébként Walesbõl kvótát a világjátékokra egy csigás, Berényi József, és egy babrebows, Kuti Géza hozott el. Hogy a versenyzõink általában milyen eleresztéssel mennek ki egy nemzetközi versenyre, arról ne is beszéljünk. Az egyéni áldozatvállalási képesség nagyban számít, ki mehet ki egyáltalán. A 3D-ben is érnek el versenyzõink szép sikereket.
A tradisok hogy mit értek el meg mit nem, azt úgy lehet megérteni, hogy megnézed, milyen versenyen, milyen válogatás után ki mit ért el. Sztem egy olyan versenyt ebben az aspektusban említeni se nagyon érdemes, ahová nem kvalifikáció (komoly válogatás, elõminõsítés)útján jutnak ki a sportolók, de hát mindenkinek a maga meggyõzõdése...
Nem kell a tradit másokkal szemben ilyen dühödten védeni, ugyanis nem támadja senki. Sport szempontból vitatott az értéke, de számos más szempont is van, amit tisztelni kell, és segíteni a tradis íjászatot, és fõleg drukkolni neki, hogy egy irányba húzzák népek a szekeret. Sok tanulás azoktól, akik ezer évre nem felejtették el az íjászatot, és kellõ alázat, tisztelet az íjászat, egymás iránt. Több tett, kevesebb falduma, ezerév meg magyaroknyilai, meg hasonlók, és meglesznek az eredmények.