Durva belegondolni így utólag, hogy egy (valósághoz képest) leegyszerűsített, 2D világba milyen jól bele tudtuk élni magunkat. Pl. egy külső szemlélőnek szürreális lehetett meglátni egy olyan "gamplay" pillanatot, amikor egyforma, véres troll hullákkal van telirakva a képernyő, faltólt-falig, négyzetrácsos elrendezésben. De ez nekünk tök hétköznapi, max annyit jegyeztünk meg, hogy "valaki huntol". Innen is látszik, hogy amint megértettük a játék mechanizmusát és az agyunk hozzászokott ehhez a virtuális közeghez, a maga egyedi fizikai törvényeivel és működésével (pl. respelő lények, lényekben levő loot, lyukak fel-le, varázslás, utazás, stb.), onnantól szinte hasonlóan otthonosan mozogtunk ebben a világban - lelkileg- , mint a valódiban. És ahogy kezdtem az elején, a durva ebben az, hogy ehhez nem is kellett csúcsgrafika, vagy VR.
Szerintem ahhoz, hogy sokan ennyire bele tudjuk magunkat élni ebbe a környezetbe, az is kellett, hogy legyen egy jó társaság. Nekem pl. ez volt az első online multiplayer, amit játszottam, de emlékezetem szerint a Tibia jóval nagyobb hangsúlyt fektetett az egymással való beszélgetésre, üzenetküldésre, mint a fénykorában a többi játék. Számomra a legnagyobb "bizonyíték" erre, hogy a tibia kliensben alul fix helye van a chat konzolnak. Eredetileg még vásárolni, csere-berélni se lehetett, csak úgy, ha kötetlenül, saját szavainkkal megbeszéltük valakivel a dolgokat, majd utána nyitottunk egy közös trade ablakot. Még az npc-kkel is beszélgetni kellett. Illetve úgy volt kialakítva az eredeti irányítás, hogy hunt közbe bármikor be tudtunk írni egy sort a chat konzolba. Még csak kattintani se kellett, mert mindig aktív volt.
Még ha eleinte antiszociális is lettem volna, mások tuti megszólítottak. Meg előbb-utóbb úgyis vásárolni akartam egy új kardot, vagy páncélt és muszáj volt a trade-en ráírni valakire, vagy kiírni, hogy "Buy dragon shield".
Az már csak hab a tortán, hogy magyarok közé kerülhettem, akik ráadásul jó pár éve "űzték az ipart" és tök jó volt látni, hogy milyen természetesen beszélnek 1-1 játékbeli dologról, a saját nyelvünkön.
Szóval így elgondolkozva, a jó közösség és az "emészthető" virtuális világ együtt nem csoda, hogy mély nyomot hagyott sokunkban. Nem csodálkoznék azon se, ha így 10 évvel később, 1-1 való életbeli problémát, ami most gyötör, vagy foglalkoztat, álmunkban a régi tibiás világba projektálna ki az agyunk.