Most itt olvasgatva a hozzászólásokat, eszembe jutott az az XY teknõsfaj utolsó egyede, ami jelenleg még él valamelyik állatkertben (szigorúan õrzik), de szaporodni már nem tud, mivel nincs belõle másik példány. Elõreláthatólag él még 30-50 évet (ha elõbb bele nem pusztul valamibe), majd ez a faj volt, nincs. (gyakorlatilag már most kihaltnak tekinthetjük - vonatkoztassunk el most a klónozástól/géntechnológiától)
Fajának utolsó egyede.
Nyilván Õ ezen nem gondolkodik el, de érdekes (és morbid) lenne ezt átélni emberi értelemmel...
Nem szívesen lennék abban a helyzetben.. azt hiszem az alapvetõ értékrendje átformálódna annak a személynek (vagy megtébolyodna).