Ha az életnek van értelme, az végigkísér minket a kezdetétõl fogva, nem?
Ezekszerint akkoris velünk van, amikor még nem vagyunk értelmes gondolkodó lények, hanem gyermeteg lelkek csupán. A választáshoz értelem kell, dehát ha van értelme alapvetõen, és mi azt keressük, nem választunk magunknak másikat.. mit gondoltok?
Van, aki Tolsztoj vagy Dosztojevszkij feltevéseire az élettel kapcsolatban csak annyit mond hogy "pff, hülyék. engem nem érdekel,ha van, ha nincs, Szex, pia, haverok." de van akit a gondolat nem hagy nyugodni és átérzi ama lentebb említett ,,kemény kijelentést" a nap minden percében. Furcsa, de A szerzõk szellemisége tovább él, mégha nem is feltétlenül mûvészi vagy/és tökéletességgel is.
Talán az ember nem képes arra hogy átérezze a célt, vagy ha igen, ha van is valami, szerintem az ember elméjének/tudatlanságának köszönhetõen maga választja meg, mi az amit céljának választ; célnak megfelelõen kezeli.
Ám még egy kérdés felvetõdött. Eddig két féle célról beszéltünk. Amit az élet adott nekünk, s amit magunk szereztünk. Osho szerint az élet célja a puszta létezés, s ezt minden pillanatában eléri. Ezekszerint folyamatosan szolgálunk valamit, ha akarjuk, ha nem?:D Hiszen nem is élõ.. miért lenne akarata?