"...a természet haszonelvûsége a DNS fennmaradásán õrködik, ezt maximalizálja, nyilvánvaló hogy mindez nem épp a boldogság záloga."
"A DNS semmit sem tud és semmit sem gondol. Egyszerûen csak van. Mi pedig úgy táncolunk, ahogyan õ fütyül."
Pár kérdés:
-Mi van akkor, ha az egyenletnek nem csak a DNS a része? Mi van, ha a DNS táncol úgy, ahogy mi fütyülünk? (Persze a "mi" alatt nem primitív "mi"-t értem, és elnézést, ha esetleg a hozzászólásom további részében ezt nem mindig teszem világossá, hogy az ember alatt a DNS örökítõ biológiai robotot vagy a kiterjesztett ember definíciót értem.)
-Elõzõhöz kapcsolódik a kérdés, miszerint vajon szerinted minden, az ember által tapasztalt és emberekhez kapcsolódó jelenség megmagyarázható-e azzal, hogy a természet mechanikusan a továbbörökítéshez kapcsolódóan a hasznot maximalizálja (amely egy biológiai értelemben vett profitmaximalizációként is értelmezhetõ)?
-Ha a továbbörökítés sikeres, az ember boldog. Mit hagyok ki a számításból, ami miatt ezt az eredményt kapom, hogy hülyeség az, hogy a természet által diktált maximális haszon elve nem forrása a boldogságnak? Az én értelmezésem szerint a továbbörökítés egyetlen célja a boldogság. Amin esetleg vitatkozni lehetne, hogy egy komplex rendszerben mi számít sikernek...
Az ember egy komplex rendszerbe ágyazva létezik és maga is egy komplex rendszer, szabad akarattal megáldva, mely szabad akarat következtében megadatott neki az a lehetõség, hogy a boldogsága ellen tegyen. Ezért én azt gondolom hogy a szenvedés, boldogtalanság stb. forrása nem a természet kegyetlensége, hanem a szabad akarat.
Egyébként ezt valahol valami filozófiai vagy teológiai értekezés kapcsán is olvastam, hogy a világban biztosított annak lehetõsége, hogy magad érdekei ellen tegyél, mert ha nem így lenne, akkor a szabad akarat pusztán fikció lenne. De nem az.