ez egy részlet volt Richard Dawkins: Folyam az Édenkertbõl c. könyvébõl.
Megpróbálok válaszolni:
1. A természetben nehezen táncolna a DNS úgy, ahogy mi fütyülünk, mert aki a DNS miatt rosszabbul alkalmazkodik, az elõbb meghal. Õ rángat téged, nem pedig a farok a kutyát.
2. Igen, szvsz minden érzelem, ami nekünk megvan (félelem, düh, szeretet, stb.), szolgálta és szolgálja most is, hogy sikeresen továbbörökítsük a DNS-ünket. Akinek valamelyikbõl szélsõség jutott (túlzott félelem, öngyilkosságra való hajlam), nem is lesz olyan sikeres.
3. A továbbörökítés egyetlen célja egyenlõ azzal hogy "mi az élet értelme". A cél pedig szvsz nem jelent többet önmagánál, ami elég ijesztõ álláspont.
4. Az pedig, hogy az ember boldog, az többmindentõl függ. Boldog vagyok, ha éheztem és tudtam enni egy jót, esetleg meg is dícsérnek mellette, mert jó voltam a suliban / jó voltam a munkában --> Ez a kettõ boldogságérzet is annak a példája szvsz, hogy a boldogságérzetek azt BIZTOSÍTJÁK, hogy törekedjünk rájuk. Mert ezek pont ahhoz szükségesek hogy mi mint élõlények, jó környezetet keressünk magunknak, ez pedig a boldogságérzetek mellett a termékenységünkhöz járul hozzá, ami a továbbörökítésnek kedvez.
5. "Az ember maga is egy komplex rendszer, szabad akarattal megáldva,"
Szabad akarat? Tudod te ez mit jelent? Onnantól nem vagy szabad, hogy a körülményektõl függ az életed és halálod, hogy enni akarsz amikor éhes vagy. Ez a szervezeted kényszeríti rád (persze, mert ha nem ennél, elhullanál), és minden egyes ilyen dolog irányítja az akaratodat. Most is, minden egyes élõlény csak Korlátozottan rendelkezhet akarata felett. Ez egy erõsen bekorlátozott "szabad akarat". Azt kell csinálnod, amit az élet diktál.
Innentõl értelmét veszti az utolsó bekezdésed, mert az az érzés, hogy mégsem mered magadba szúrni a kést még ha meg is próbálod, az az azért van, mert Meghalhatsz tõle, és azért félsz ettõl, mert nem vagy mindenható, nem vagy szabad.
Nem vagy szabad, hogy mindent megtehess és azt a mindent bármikor(!) megtehesd. Ezt jelentené az igazi szabadság, de be vagy zárva egy testbe, be vagy zárva ebbe az életbe, és te csak ehhez tudod mérni azt a szót: szabadság.
Én úgy vagyok, hogy szeretném, ha létezne Isten, közben meg félek azt látni, hogy semmit sem fogok érezni, miután meghalok, pont azt fogom érezni, mint mielõtt megszülettem: