Hogyan szelektálna az ember, ha egyszer a természet csinálja ezt sorban, hm?
Ha valakit ledobnak a Taigetoszról, akkor ott nem a DNS (természet) szelektál, hanem az ember a szabad akaratából.
"Ezt a mondatot nem tudom értelmezni, a prioritás elsõbbséget jelent, mit értesz azon hogy ha "szerinte nincs a halálozásnak prioritása", és mit értesz azon hogy akkor boldogtalan lesz?
Nincs prioritása, azaz nem egy fontos dolog a fejlõdés tekintetében, hanem egy mindenképp elkerülendõ, felesleges, és kizárólag negatív dolog.
És nem az életszemlélet visz elõbbre, hanem a DNS változása a fõ ebben.
Nem értem hogy miért hangoztatod a DNS elsõdlegességét. Szerintem belátható, hogy a túlélési/továbbörökítési lehetõségeinket ma alapvetõen nem a DNS határozza meg, bár természetesen van benne szerepe.
Aki a valóság tényezõit próbálja mgérteni, az éppen hogy nem ámítja magát. Ámítás nemegyenlõ az életszemlélettel.
Arról írtam, hogy az ember az életében megtapasztal dolgokat, és ezekbõl a valós tényekbõl következtetéseket vonhat le. Az önámítás oda kapcsolódik, hogy lehet az elõzõ kijelentésemre az a reakció, hogy de ez nem A VALÓSÁG, hanem egy szubjektív valóság, így ily módon megállapított tények és levont következtetések nem sokat érnek, aki mégis azt mondja, hogy sokat érnek, az konkrétan saját magát veri át (önámítás).
Ez a kérdés azért fontos, és azért említettem meg, mert minden amit állítok itt a beszélgetésben javarészt ilyen (szubjektív) élettapasztalatra épül. Így az is, mikor az élet értelmérõl írok valamit.
"csak az út végén ismerjük fel."
megint egyéni dolgokról beszélsz
Mit jelent az, hogy "egyéni dolgokról beszélni"? És abból mi következik, hogy egyéni dolgokról beszélek? Hogy nem igaz, amit írok, vagy hogy csak nálam igaz, vagy mit?
"le kellen tudni fordítani az élet egészére is."
Sok szerencsét hozzá.
Most ezt miért írod? Azt hittem, hogy pont tételeket próbálunk meg felvázolni az élettel kapcsolatban. Mi az, hogy sok szerencsét hozzá? Mintha azt írtad volna, hogy sok szerencsét a beszélgetésünkhöz.
A depressziós: mint mondtam, DNS nem törekedik senki boldogságára, mint ahogy te állítottad. Ha õ okozza a depressziót, akkor fõleg nem :)
De te ezt félreérted folyamatosan. Biztos nem jól fogalmazok. Pár sorral lejjebb próbálom tisztázni a félreértést.
"Na épp ez az, összekevered az okot és az okozatot, egy Drogos boldog, sikeresnek is érzi magát, és belehal."
Máshogy definiálom a boldogságot. Te láttál már boldog drogost? Mindenféle kifejezés van arra, amit egy drogos átél, de a "boldogság" az a legutolsó lenne amit használok.
Az ok és okozattal mondasz valamit, de az, hogy mit állítok ezzel kapcsolatban az eleje óta, még nem ment át. Újra megfogalmazom: A DNS, ha egy sikeres változatról van szó, akkor olyan dolgok megtételére ösztönöz (olyan dolgokhoz teremti meg a lehetõséget) mely az egyén sikerességéhez vezet (evolúciós szempontból - egy matek 5-ös még önmagában nem feltételen evolúciós siker, de akár lehet az is). Aki sikeres, és fejlõdik, az boldog lesz. Tehát ha így nézzük, akkor a DNS elsõ számú célkitûzése a boldogság. Nyilvánvaló, hogy az ok és okozat nem pont így van, de ha így végiggondolod, akkor annak a kijelentésnek a cáfolatát kapod, hogy a DNS leszarja, hogy te boldog vagy-e. Nem szarja le, mert ha te boldog vagy, akkor nagy valószínûséggel a DNS változat sikeres és tovább fog öröklõdni.
Pl. a te drogos példáddal szemben én a boldogságra egy olyan példát hozok, hogy az embernek születik egy gyermeke, akinek látja FEJLÕDÉSÉT, SIKERÉT, magyarul azt, hogy jól sikerült DNS változatról van szó.
DE: azt is állítom, hogy az egész történetben (boldog, sikeres leszel-e, fejlõdni fogsz-e, szaporodni fogsz-e) a DNS csak részben játszik meghatározó szerepet!!
Mint mondtam, a sikeres továbbörökítés a cél...
Szerintem a rendszer ennél komplexebb. Nem csak a DNS (mint információhordozó) továbbörökítésérõl van itt már szó, hanem egyéb információhordozók "továbbörökítésérõl" is. Egy ilyen rendszerben nem olyan egyszerû definiálni a sikerességet, mint ahogy te állítod. Maga a természetes szelekció is háttérbe szorulhat. (Mint ahogy ezt szerintem megfigyelhetjük ma is.)
Szép tévedés, én végig az életben lévõ szenvedésrõl beszéltem...
Beszéltél, de példát nem láttam. Példának például a halált hoztad fel.
Mondok is példát: valaki akárhogy akarja, akármit tesz, szenvedésre van ítélve, mert szabad akaratán kívül megfertõzödött (csak egy példa a milliárd közül), és szenved tõle.
Szabad akaratodból vezeted vissza ezeket az eseteket a "véletlenre", azaz arra, hogy a körülmények (természet? sors?) kiszúrtak valakivel.
Nekem az az élettapasztalatom, hogy ha nekiállunk vizsgálni eseteket, amik szenvedést okoznak az embernek (pl. betegségek) akkor azt kapjuk, hogy az emberek nagy része szabad akaratából kerül olyan helyzetbe ahol pl. egy betegség könnyen kialakul. De az emberi (konkrét egyénekre lebontva) tényezõvel szemben inkább a véletlenre, a "világra", a természetre fogjuk, ha valami rosszul sül el, és azt mondjuk, hogy ez vagy az a világon a legtermészetesebb dolog. De ahogy írtam, az embereknek joguk és lehetõségük van a rosszat választani, azaz azt az utat, ami szenvedéshez vezet. És ezek után szabad akaratukból lehetõségük van még arra is, hogy okként valami rajtuk kívülálló dolgot jelöljenek meg, vagy pl. azt mondják, hogy ez a világ rendje.
Én most pl. szenvedek, mert éhes vagyok. E helyett itt írogatok neked a szenvedésrõl, mindezt szabad akaratomból. Vagy szerinted a természetet kellene okolnom amiatt, hogy szenvedek?