Leírtam, hogy mit értek alakítás alatt. Ha nem érted, miért nem azt írod, hogy nem érted. Vagy ha nem értesz egyet, miért nem azt írod, hogy nem értesz egyet. Annak se eleje se vége, ha olyasmire reagálsz, amit nem írtam.
Ezt egyszerûen letudtad, rögtön adottnak tekinteni egy adott dolgot.
Az adott példában ez (ajtón bemenés képessége) adottnak tekintendõ. Szerinted nem? Meglepõdnék...
Nem érted a lehetõség megteremtése és a lehetõség biztosítása közti különbséget.
Miért nem értem? A tetõ csak akkor dõlhet a fejedre, ha a háznak van alapja. Ha nem lenne, tetõ sem lenne, így az nem is dõlhetne a fejedre. DE: ha a gyenge láncszem a tetõ, akkor nem az alap miatt fog a fejedre dõlni a ház, hanem a tetõ miatt. Nincs ebben semmi bonyolult.
Amit állítok, azt az ajtón bemenõs példából is látnod kellett volna már: az alapok rendelkezésre állnak azoknál is, akik végül teljesen más okokból kiszelektálódnak. Emberek közösségében ez már csak így megy. Ha szerinted nem, akkor errõl vitatkozzunk, ne a logikai bakugrásról, ami nincs is.
Csak és kizárólag azután, hogy a DNS-ed rajtad keresztül kifejezõdött.
De amit mondok neked, az nem a DNS-bõl fakad. Hanem az azon túlmutat.
Rakd is idézõjelbe, mert ez nem is alátámasztás, nem valós dolgok.
Az nem valós, hogy az ember a túléléséhez szükséges információ nagy részét NEM a DNS-bõl nyeri? Hát nem tudom...
Most csak simán arról volt szó, hogy nem volt világos számodra, hogy amíg élsz, aközben tudsz szenvedni (ez volt a tévedésed), azután meg azt mondtad hogy "Mindegy, vannak fontosabb kérdések."
És még mindig ezt mondom. Ha ez szerinted bármit is bizonyít, akkor legyen úgy.
Ha mindig másra válaszolsz, mint amit mondtam, nem is érdemes írnom.
Oké. Veszekedjünk? Nézd csak meg feljebb vagy lejjebb, hogy ki nem arra reagál, amit a másik ír...
"De nem EGY emberrõl beszéltem"
Az általad leírt mondat alapján: De, mert benne van.
Mi van benne? Ez a mondat: "Az ember egy komplex rendszerbe ágyazva létezik és maga is egy komplex rendszer, szabad akarattal megáldva, mely szabad akarat következtében megadatott neki az a lehetõség, hogy a boldogsága ellen tegyen"
Nem érted mit jelent az, hogy AZ EMBER?
"Látod, ez viszont jó reakció."
Csak elmondtam ugyanazt a cáfolatot mint elõbb, kiterjesztve.
De legalább már abból indulsz ki, hogy az emberekrõl beszélek. Ezért JÓ a reakció, mert legalább arról beszélsz, amirõl én is. De egyet nem értek veled, hogy miért, azt meg már leírtam.
"Minden egyén csak a valóság kis szeletével van tisztában"
Csakhogy te csak az õ életükre értetted, hogy ami elõreviszi, az az Igazi valóság. Nem pedig azt mondad, hogy annak csak egy szelete.
De pont most magyaráztam meg, hogy mit jelent egy ember számára az igazi valóság. Aláírtam, hogy abból, hogy "Ha valami ténylegesen elõrevisz az életben, akkor az az igazi valóság" nem derült ki, hogy mit értek igazi valóság alatt, de hogy most mi nem érthetõ, azt már nem értem.
Mindenki a valóság kis szeletével van tisztában, így minden szubjektív valóság egy nagyobb kép része, mely nagyobb kép maga a valóság. Mikor egymást ütõ (de tényleg ütõ) részek vannak a valóság szeletekben, akkor arra mondom azt, hogy az a szabad akarat miatt került oda, valamint azt mondom, hogy ez a boldogtalanság forrása is.
Legalábbis így tartom.
Nem azt írtad hogy azon alapul, hanem hogy AZ az igazi valóság. (ami szubjektívan elõrevisz az életben).
Tudom hogy nem azt írtam, viszont pontosítottam. Ne ragozzuk már ezt ha lehet, ok?
"De ha tagadjuk azt, hogy a molekulán túl léteznek dolgok, akkor azt se fogjuk bánni, ha elveszítjük ezeket a dolgokat"
Nem veszítjük el, mert te most Istenrõl beszéltél.
Istenrõl beszéltem volna? Lehet használtam a kifejezést, de amirõl most szó van, pl. a tudat, a szabad akarat, az mind a molekulán túl van. Ahogy a civilizáció az egyénen túl van (azon túlmutat). A tömeg nem sok ember együtt, hanem a tömeg az egy teljesen új minõségi szint, amit az egyénekben nem találsz meg. Ha te pl. tagadod a különféle csordaeffektusok létezését, akkor nem bánod azt sem, ha a tudtodon kívül alkalmazzák ezen alapuló tömegmanipulációs eszközöket. Igaz?
Tehát ha tagadod, hogy a sok molekula együtt az egy minõségileg teljesen eltérõ dolog, amely a molekulákat vizsgálva nem értelmezhetõ, akkor nem fogod bánni azt sem, ha egy zsák molekulaként tekintenek rád, és nem emberként. (Amit egyébként meg is tesznek az emberekkel, pont azért, mert az ilyen Dawkins-féle elméletekkel egyet képesek érteni.)
Dawnkins meg a természet természetérõl beszélt. Még hogy "útban van a tudás"...
Dawkins konkrétan kijelentette, hogy a molekulán (DNS) túl nem létezik vezérlõ elv (Isten). Én nem hiszek Istenben, nem vagyok vallásos, pusztán cáfolom azt, hogy a molekulán túl semmi se létezne. (Példaként felhoztam az elõbb azt, hogy az ember sem pusztán molekulák halmaza, ahogy a társadalom sem pusztán emberek halmaza.)
De lehet hogy mindennek felismeréséhez a tudás tényleg útban van. (Ez most szóvicc, nem mérgelõdni!)
A nap során ugyanúgy pillanatnyilag tudod, hogy neked jó.
Pont erre próbáltam meg rávilágítani, hogy nem TUDOM, mert nem GONDOLKODOM rajta, hogy boldog vagyok-e. Nem tudom mi a megfelelõ kifejezés ennek leírására. Az elejétõl kezdve ezt próbálom valahogy leírni, hogy a boldogság, amirõl beszélek, és ami célja a DNS-nek is, az nem olyan, mint az öröm. A boldogság valami olyasfajta dolog, ami folyamatosan veled van, de valahol megfoghatatlan, mert ha rágondolsz, azaz mikor felteszed a kérdést, hogy boldog vagy-e, akkor van hogy azonnal el is tûnik. A boldogság egyfajta életbe, a dolgok pozitív kimenetelébe vetett hit is egyben. Hogy tudod, hogy jó úton jársz, még akkor is tudod, ha megmagyarázni képtelen vagy. Olyan forrásban gyökerezik, ami megfoghatatlan, és szinte akkor hallod a legerõsebben, ha nem gondolsz rá, és nem keresed.
Erre értettem, hogy a szabad akarat ebbe a folyamatba könnyen belezavar, és elhiteti az emberrel, hogy boldog, miközben csak rosszul értelmezi a boldogságot. A társadalom a boldogság szót is átdefiniálja, és lassan arra használjuk, mint mikor valakinek megvan a lakás, gyerek, karrier. Akinek megvan, arra azt mondjuk, hogy boldog. És ha valaki így sem boldog, akkor azt mondjuk rá, hogy hülye.
Vagy azt is lehet mondani, hogy aki "sejti" (lásd elõzményeket) élete célját, az boldog.
Minden drog, ami megváltoztatja a tudatállapotot. A koffein is.
De ez most hogy jön a kérdéshez? Arról beszélgettünk, hogy boldogságot okoz-e a drogfogyasztás.
Nem beletrafálás. Már mondtam. Esetek száma. Több a valótlan állítások száma valamirõl mint a valós.
Ha neked ilyen pontos statisztikáid vannak azzal kapcsolatban, hogy mi a valótlan állítások forrása, akkor valszeg igazad is van. Meg egyébként is lezártad a témát.
Nem várok hanem használom ami használható, de attól elfogadom ha késõbb kiderül hogy nem teljesen írta le jól a megismert világ egy részét (ha meg nem bizonyítható, az sem azt jelenti hogy teljes egészében elutasítom).
Most írjam én is azt, hogy miért nem arra reagálsz, amit felvetettem? A gondolat így kezdõdött: "Pedig te már "tudod", hogy építhetsz rá." Tehát mi az amit elutasítasz a felvetésem szerint? Az intuíciót, a hitet, a megérzéseidet. Errõl beszél Dawkins is. Nincs intuíció, nincs hit, csak a rideg tények, és a szkepticizmus. Nem lehetsz semmiben bizonyos, pl. az életed értelmében sem.
"hogy nem bizonyítható, akkor te ezt elHISZED neki?"
Lásd elõzõ mondat.
Nem látom. Azt kérdeztem, hogy ha Dawkins kijelenti valamirõl, amit te magad nem ismersz, hogy az így vagy úgy van, akkor neki miért hiszel, miért nem vagy szkeptikus? Vagy ha inkább hiszel, akkor miért nem inkább magadnak/magadban hiszel? Mert nem tudod hogy mi a forrása annak amit érzel? Azt se tudod Dawkins miért mondja ami mond, az mégis hihetõbb valamiért?
Ezt nem értem. Hogy az ember miért nem inkább saját magának/magában hisz?
Meg azt sem értem, hogy ha a szkeptikus mindennel kapcsolatban szkeptikus, akkor a szkepticizmusával kapcsolatban miért nem?
Nem voltak bizonyítékaid, de te elfogadhatod amit gondolsz.
Voltak bizonyítékok is, és voltak elképzelések is.