"Minden lesz újra, mindig van új minden. Egy pillanat itt a ti túlórátok. Érzésbõl a bánat, a fájdalom, a harag, a vágy, mindennél erõsebb. Csak ezek lesznek a nyilak. Ezek azok amik sebeznek. Egy olyan anyagban hoznak változást, ami nem is létezik. De a változás mégis létrehozza."
"Az önsajnálat, a bánat, az egy túlóra fajta. Nincs tökéletes itt, mert minden az. De csak neked, ha engeded. Annyi a kívánság és mind más, hogy végül megegyeztek a pénzben, amivel pár dolgot megvehettek és tovább szakadhattok. A törvény a lemondás. Az út a keskeny, az út nem nehéz, ha benned van a fény. Ha engeded a ködöt fénnyé válni benned, akkor lesz vége egy küldetésnek és záróra. Az ajtóra írva. De amíg túlórát választod fájdalomból, bánatból, önsajnálatból, nehéz maradsz. Megcsináltátok, hogy nehéz legyen élni. Szabályokat, törvényeket teremtettetek s azokért dolgoztok olyan sokat, amire nincs is szükségetek. Csak elhiszitek hogy szükséges. Villany, víz, gáz, házak, eszközök. Minek ennyi minden?"
"Kezdetben volt az energia. Mozgott, talán álmodott. Képzelõdött? És lettek a teremtményei. Lények, mindenféle lények. Sok erõ volt bennük és élni kezdtek. Összecsoportosultak. Eleinte mindenki tudott mindenkirõl, és mindent tudott. * Az emberek is csillagokból jönnek * Mindenütt volt a vágy a többre, az elkülönülésre. Mindenki élni akart. És Õ, aki mindent élni hívott, elengedte az életet. És fájt neki. Nem a fájdalom a jó szó erre, de érzésben kifejezve mégis. Azért engedte el, mert szeret. És még akkor is meg volt, a közös tudás. De minden teremtmények közt, volt aki jobban akart nõni, ki akart válni, többet akart és a szakadás elkezdõdött. Ezzel pedig a teremtés tökéletessége megbomlott. És lett a hiány, lett az éhség, lett a magány, lett a fájdalom. És lettek akik elkezdték eldugni az energiát, a tudatot, a közösbõl. Rájöttek egyesek, hogy enni kell, akkor mûködik jobban. Ha nincs az éhség. Kétségtelen hogy az éhség volt a túlélés egyik vágya. Az egyik elkezdett füvet enni, másik ölt. Volt aki a tudatát kezdte teljesen elzárni. És amikor minden éhség nagy lett, Õ megpróbált mindenkit visszahívni."
"Azt az entitást akit kivetített, kezdték itt az emberek IStennek nevezni. Õ nincs, Õ van, Õ él, Õ egy mindennel. Õ visszavár, Õ figyel. Belõle van minden. De az emberféléknek nem volt elég ISten. Teremtettek mindenféle Istent s mind létezik. Mindaddig létezik, amíg egy hisz benne. Némely Istenek haldokolnak. Visszatérhetnének Õ hozzá, de nem teszik. Várják a hit energiáit. És Õ vár, és Õ van és Te ismered Õt. Te vagy Õ. De persze mindjárt tiltakozol, megmagyarázol. A szakadás, a magány és az éhség. Õ tudja hogy minden túlél. Megoldás nincs. Teremtések vannak, változások és törekvés az egyensúlyra. A játékot mi játsszuk és Õ figyel. Az emberek roppant kreatív teremtõk. De amikor arról beszélünk, hogy egy minden, valahogy nem tudjátok felfogni, csak szajkózni."