Újabb év, újabb E3, most már mögöttünk. A 2005-ös Electronic Entertainment Expo kétarcú bestia volt, egyszerre kínált újdonságokat és unalmat, izgalmat és csalódást. Az alábbiakban tematikus bontásban próbáljuk áttekinteni az elmúlt napok történéseit, inkább az összképre és a benyomásainkra, mint az egyes játékokra koncentrálva.
MICROSOFT
Idén a Microsoft hozta mozgásba az eseményeket, ráadásul még csak nem is a megszokott terepen. A cég új konzolját, az Xbox 360-at (magyar idõ szerint) péntek éjszaka mutatták be – az amerikai MTV-n. A show rövid volt, és nem a megszokott, „hardcore” játékos réteget célozta be vele a redmondi cég. Kurjongató celebritások, zene, fények, buli, haverok és Fanta: az amerikai átlagfiatal megkapta az indítódózist az X360-ból, láthatott pár játékot, vethetett egy pillantást a gépre. (Az európai fiatal pedig alaposan át lett verve a palánkon – de errõl már írtunk korábban). Nem is nagyon volt többre szükség, a casual gamer és a non-gamer valószínûleg fogta az MS üzenetét: az Xbox 360 cool, és mindenképpen venned kell majd egyet, ha te is az akarsz lenni. Miénk a kolónia, együtt játszunk, a vasat közösen formáltuk ultrabrutálisra, meg különben is, mi szeretünk téged, testvér. Õk valószínûleg J. Allard deszkás cipõjén és csinos fülbevalóján sem röhögték könnyesre magukat, és nem jegyezték meg, hogy olyan az egész, mintha nagyapámat kapnám rajta, miközben 50 Cent-re bólogat. Jól van ez így.
A pre-E3 MS konferencia ennek a gondolatmenetnek és stílusnak egyenes folytatása volt, csak keményebben. Sok taps, bombasztikus kijelentések a leendõ X360 vásárlók potenciális számáról („1 milliárd” – mer nagyot álmodni Allard), rövid kirándulás az ezoterikus gondolatok világába („Végül elérsz egy olyan állapotba, ahol a tested és a lelked tökéletes egyensúlyban olvad össze a digitális környezettel, és a játék teljesen magába szippant. A HD korszakban elhozzuk nektek a videojátékok Zen-jét.” – Peter Moore), a konkurencia lesajnálása – vagyis rengeteg bullshit, ahogy a mûvelt német szokta mondani.
A játékok viszont (többségükben) abszolút rendben voltak. A UE3 képességeit szemet gyönyörködtetõen felvillantó Gears of War, a csodaszép Elder Scolls 4, a „valószínûleg pre-renderelt, de azért bízunk benne, hogy ilyen lesz a végén” kategóriában versenyzõ Project Gotham Racing 3, és a Mistwalker izgalmas Lost Odyssey-je egytõl-egyig ízig-vérig következõ generációs, vérmes reményekre okot adó produktumok. Jön az EA a sportjátékaival, kapunk GTA klónt, kapunk autóversenyt, és kapunk Square-Enixet. A Square-Enix fedélzetre emelése komoly fegyvertény, még akkor is, ha az eddig bejelentett egyetlen játékuk (FFXI, grafikai változtatások nélkül) nem fog jelentõs számú X360-at eladni Japánban. A Square-Enix nyilvánvalóan kivár: megnézik, hogyan teljesít az új gép – ha jól, lesz több / izgalmasabb / exkluzív projekt is, nem csak egy többéves PS2-es MMORPG direkt portja.
Az Xbox 360 technológiai szempontból ott van a szeren, a Sony által ráragasztott „Xbox 1.5” definíció távol áll a valóságtól. A gép novemberben debütál, és az élettartalmának elsõ egy évében valószínûleg el is dõl a sorsa. Ha a finomra polírozott online képességei, a (jelenlegi generációnál) jóval magasabb rendû technológia ígérete, a nyitócímek és kemény, a lehetõ legszélesebb rétegeket megcélzó hype tömegesen vonzza a korai vásárlókat, jó eséllyel veszi fel a küzdelmet a PS3-mal az elsõségért. Ha nem… nos, akkor az MS valószínûleg újragondolja az Xbox-projektet. Kötve hiszem, hogy ismét éveken át finanszírozni fogják az eddig stabilan veszteséges Xbox-divíziót. Ami segíthet: a korábbinál gazdaságosabban elõállított hardver, reálisan belõtt fogyasztói ár, erõs kezdõkínálat, barátságos dizájn és méret, a helyi igényeket figyelembe vevõ címek a japán piacnak. Ami árthat: nyakatekert, részletesen máig nem tisztázott kompatibilitás az Xbox-al, a novemberi premier szorító közelsége (a hardver jelenleg nagyon nincs készen), a japán fejlesztések elhúzódása (az elsõ Mistwalker RPG kb. a debüt után egy évvel fog megjelenni), és persze a nyakukban lihegõ konkurencia. Nem a Nintendo. A Sony.
SONY
A méretes Xbox 360 hypeal a Sony durva, „sokkolunk és lenyûgözünk” kampányt állított szembe. A köztelezõ öndicsõítõ szólamokat villámgyorsan lezavarták a pre-E3 konferencián, aztán a Playstation 3 mögött álló technológia felsõbbrendûségével kezdték bombázni a jónépet: techdemo, engine prezentáció, játék trailerek. Vizuális szõnyegbombázás: a PS3 rádupláz az új Xboxra, a Cell megüt mindent a piacon, az Nvidiával közösen fejlesztett grafikai alegység úgy náspángolja el a konkurenciát, mint apuka az engedetlen gyermekét. A PS3 egymillió gumikacsát jelenít meg valós idõben, az Unreal itt is büntet, a Killzone úgy néz ki, mint egy mozifilm, a gép komplett médiaközpont, megnézheted rajta a filmjeidet, a fotóidat, kávét fõz, megcsinálja a matekleckét, és vizet fakaszt a kõsziklából. Azaz lots of bullshit itt is, igaz, a látványosabb fajtából – õk nem mondták, hanem mutatták.
Tény: az eddig látottak alapján a PS3 lesz az „erõsebb gép”. Csak nem annyival erõsebb, mint ahogy a Sony azt állítja. Az elõzõ generációban tapasztalt teljesítménybeli különbség gyaníthatóan megfordul, és egy kategóriával karakteresebbé válik. Ezzel még nem fogják lenyomni a konkurenciát – tudják õk ezt nagyon jól, ha máshonnan nem, hát a saját példájukból (PS2 / Xbox mérkõzés – mindenki ismeri az eladott gépek között tátongó mennyiségi szakadékot). A Sonynak több dolgot is figyelembe kell vennie. Egyrészt: csak akkor örülünk a kiterjesztett média-képességeknek, ha azok nem emelik meg irreálisan a gép árát. Nincs szükségünk egy 500-600 dolláros konzolra. Másrészt: egy szót nem szóltak az online elképzeléseikrõl – pedig nagyon fontos, már most látszik, hogy az MS irtózatosan komolyan veszi a közösségi / online / multiplayer aspektust. Harmadrészt: nyitókínálat. NE olyan legyen, mint a PS2-é volt, most nem az önmagát kikészítõ Segával kell megküzdeniük. Az E3-on bemutatott játékok jó része még csak koncepció szintjén létezik, nem tudni, hogy ezekbõl mi valósul meg, és valójában mit fognak nyújtani – nem lehet örökké pre-renderelt Killzone csatajelenetekkel ámítani a népet.
Ami segíthet: GTA nyitócímnek (ha ez így lesz, akkor nyugodtan aludhatnak a tavaszi PS3 premierre idõzített Halo 3 ellenére is), a gép „felsõbbrendûségének” agyonreklámozása, exkluzív címek a japán fejlesztõktõl (FFXIII), teljes PS1 / PS2 kompatibilitás, és a Blu-ray (ha valóban életképes formátum). Ami árthat: a Xbox 360 gyors felfutása (…ha bekövetkezik), a megszokottnál jóval magasabb indulóár (…ha bekövetkezik), a béna kontroller (sürgõsen le kell cserélni), az MS-énél barátságtalanabb, kevésbé kiforrott online szolgáltatás (…ha ilyen lesz), és a Blu-ray (…ha nem terjed el a formátum). Igen, nagyon sok a „ha”. A Sony minden esetre kényelmesebb helyzetben van: nyugodtabban nyomathatták a szemfényvesztõ trükkjeiket (a gép megjelenése elõtt egy évvel még bõven lehet a „nem végleges hardverre” meg a „korai fejlesztési szakaszban tapicskoló játékokra” hivatkozni), és persze õk a piacvezetõk, az eddigi PS2 tulajok pedig nagyobb valószínûséggel veszik meg ismét a jól bevált márkát, mint hogy az „újjal” kísérletezzenek.
NINTENDO
Huhh, Nintendo. Ide tulajdonképpen egy jó nagy kérdõjelet is rajzolhatnék – a nagy N ugyanis gyakorlatilag semmivel sem vitt közelebb minket a Revolution-rejtély megoldáshoz az E3-on. Csalódás? Ja, az. Bemutattak egy (valószínûleg üres) dobozt, bejelentették, hogy nagyon kompatibilis lesz visszafelé a masina (NES / SNES / N64 / GC), és… Ennyi. A Nintendo Revolution-ben valószínûleg a kontroller fogja jelenteni a revolúciót, azt meg nem láttuk. „Mert ellopják a gonoszék. A tolvaj többiek.” – mondták. Gyanúm szerint nem errõl van szó – a kontroller még nincs kész, a hardver sem végleges (ezt õk maguk mondták), és a dizájn is változhat. Minden változhat, képlékeny az egész. A hardver gyengébb lesz, mint a konkurenciáé (elismerték), kérdés, hogy mennyivel. Meg az is kérdés, hogy hányan lesznek hajlandók követni a Nintendót a szokatlan úton. A szintén „experimentális” NDS jól fogy, ergo nem kell feltétlenül leírni a jó öreg N-t, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a handeheld piac nem egyenlõ az asztali konzolok piacával, ott mások a szokások, és mások az elvárások. Faktum: a Nintendo nagyon csöndben van, a Revo körüli hypeot nem õk, hanem a rajongók generálják. Azok a rajongók, akik az E3 alatt kétségbeesetten kapaszkodtak minden információmorzsába, topikok ezreit töltötték meg találgatásokkal, fake videókat gyártottak, azaz összességében sokkal komolyabb izgalmat okoztak önmaguknak, mint amire Nintendo képes volt.
Az MS-nél és Sony-nál felsorolt „mi árthat és mi használhat” rovat most elmarad: minimális információkkal rendelkezünk a Revolutionról, találgatni meg találgassanak a fanboyok, nekünk nem tisztünk. A Nintendo rálépett egy saját útra, és öntörvényûen gyalogol rajta: ez vagy a totális romlásba, vagy a dicsõ felemelkedésbe vezet, köztes végkifejletet jelenleg elég nehéz elképzelni. A Revolution 2006-ban debütál – majd meglátjuk, mi lesz belõle. A Nintendo egyéb téren sem halmozott el minket információval: õsszel jön a GB Micro (a szuperkicsi GBA) és a kapunk egy adag nagy nevû, de nem sok újdonsággal kecsegtetõ folytatást / mellékágat az ismert frencsájzokból. Az E3 legnagyobb Nintendos pozitívuma: az új Zelda egyszerre jön ki Japánban, az Államokban és Európában – végre nem kell fél évet várnunk Linkre.
PC
A hatalmas nextgen nyomulást a pécés kínálat szenvedte meg: én ilyen silány felhozatalt az arcunkba pakoló E3-at még nem láttam. Jelentõs új bejelentés gyakorlatilag nem volt (a szabályt erõsítõ kivétel: Enemy Territory: Quake Wars), az õsz magasságában megjelenõ sikervárományos cuccokat láthattuk mozgásban, volt pár zárt ajtók mögött megtartott bemutató (Alan Wake, Prey…) és szia. Sok, korábban elsõsorban pécés címnek számító játék ment át instant multiplatformba (ami FPS, azt gyakorlatilag azonnal küldik a nextgen konzolokra is), talán csak az RTS-ek maradtak meg platform-exkluzívnak. Nem hozott ki új játékot a Bioware, a Blizzard a (konzolos) Starcraft: Ghost-ot mutogatta, a Valve nem adott ki új anyagot a HL2 expanzióról. Kár. Lehetséges okok: tudták, hogy a nextgen konzolok úgyis ellopják a showt (ez a valószínûbb), vagy egész egyszerûen nem akartak túl korán elõhozakodni az új cuccaikkal.
Bíztató viszont a gyors technológiai fejlõdés: az Ageia PhysX „fizikai gyorsítókártyája” az új ATI / Nvidia fejlesztésekkel kombinálva a szokottnál hamarabb eltûntetheti(k) a PC-k és következõ generációs konzolok között feszülõ vizuális különbséget.
A platformbontásnak vége: a handeheldek hozták, amit elvártunk tõlük (sok Nintendo frencsájz és néhány innovatív cím NDS-en, újrakevert, de roppant látványos PS2 játékok PSP-n, a szokásos SNES újrák és folytatások GBA-n), a mobilos játékok még keményebben nyomultak (már az EA is komolyan fejleszt maroktelefonokra), a jelenlegi generációs konzolok pedig köszönik, megvannak. Idén még kapunk néhány tisztességes AAA címet, a Sony robbant egy utolsót (nálunk valószínûleg csak jövõre) az FFXII-vel meg a DQVIII-al, a Microsoft gyorsan kiszórja, amilye még van, aztán a third party fejlesztõkre bízza az Xbox sorosát. Új bejelentések, érdekes újdonságok a jelenlegi konzolgenerációra? Minimális. Reméljük, nem az idei E3-on látott / tapasztalt felhozatal határozza meg a PS2 / Xbox / GC további sorsát – ha igen, elég gyors lesz a haláltusájuk. Pandora szelencéjét kinyitották: a generációváltás kézzelfogható közelségbe került. Az idei E3 tényleg kétarcú bestia volt: örülünk a változásnak, és kicsit félünk is tõle. Vajon hogy fog kinézni a játékvilág térképe jövõ májusban?