najólvan. akkor én is elmondom. nekem egy ilyen furcsa élményem volt. 1× voltunk egy elõadássorozaton az egyik tanárommal, aki hindu filozófiát tanított, és akkor én voltam a segédje. de nem ez a lényeg, hanem az, h egyik elõadás után elmentünk sétálni, hogy megbeszéljünk ezt-azt az elõadásokkal kapcsolatban. kicsit eltértünk a témától, és akkor 1×csak mondta, h most megtanít 1 mantrát. leültünk 1 domboldalon, és mondta, h mondjam Vele egyszerre. kérdezetm, h mire figyeljek, mire gondoljak, erre azt felete, h semmi különös, csak mondjam Vele együtt csukott szemmel. elkezdtünk mantrázni, amiben megjegyzem nekem semmi gyakorlati tapasztalatom nem volt. kb. az elsõ 5 perc semmi nem volt, nem éreztem semmit. aztán nem tudom, h pontosan mi történt, de egyszer kinyitottam a szemem, és mintha egy másik világan lettem volna. úgy értem, h a helyszín ugyanaz, de mindent másként láttam, máshogy éreztem. nagyon boldog voltam, de nem úgy, mint amikor valaki örül valaminek, csak teljes boldogságban volt részem. olyan volt, mintha a dolgoknak nem az anyagi, hanem a lelki oldalát láttam volna. nem éreztem az idõt, a hideget, meleget, nem emléxem, h bármit is hallottam volna. igazából nem tudom h mi történt velem. azt sem tudom, h meddig mantráztunk, csak úgy 1× vége lett. aztán nem szólt semmit, csak elindultunk vissza. a visszaúton egyszercsak mondta, h jegyezzem meg ezt a mantrát. aztán többször próbáltam egyedül, de nem éreztem semmit. nagyon szerettem volna még1× átélni, de sajna a tanáromnak mindig sok volt a dolga, soha nem ért rá ezzel még1× foglalkozni.