Hát, amit írsz, az egyfajta (már-már) transzállapot. A meditáció ennél kicsit nyugalmasabb. :) Bár van nyugodt transzállapot is.
A meditáció elsõ "köre" egy enyhén eufórikus, könnyed állapot, amikor átmenetileg oldódnak a hétköznapi stresszek. (Késõbb már ezek nem csak átmenetileg oldódnak.) És mégsem vágyik az ember több eufóriára, inkább mélyebb dolgokra, nagyobb alámerülésre.
Én szándékosan nem foglalkozom ilyen formában, tudatosan ezekkel a szintekkel, amiket írsz. Inkább hagyom, hogy menjem a maga útján. (Volt idõ, amikor igyekeztem konkrét rendszerbe foglalni a tapasztalataimat, de aztán rájöttem, hogy nem nagyon kell ez, csak korlátok közé zárom vele magam.)
Azt viszont pl. tudom, hogy más-más agyhullám-frekvenciák dominánssá válása (mármint átmenetileg) erõsen meghatározza az adott tudatállapotot.