Nincs összehasonlítási alapom. Még nem szenvedtem alázatosan egy életen át másokért. :-) Megéltem, azt kész. Nem vágytam rá. Már tisztábban látom az okot, vágyat, a vágy keltette érzéseket, az önzést, hogy ki mit miért tesz, miért olyan, amilyen. De ezzel, mert úgy gondolom, tudok valamit, láttam valamit, elvesztettem az alázatot, és nem látok igazán tisztán, magában, mert saját magam is ezek a vágyaim, önzésem alapján látom. Hol van innen a kiút?