Vegyünk alapul 2 amerikai filmet: Face/off versus Kill Bill 1.
Legjobb tudomásom szerint mindkettõ megkérdõjelezhetõ a realitás nézõpontjából. Mindkettõben hullanak az emberek, mint a legyek, DE milyen formában, ugye. John Woo ott követi el a hibát, hogy kiélezi a rossz és jó viszonyát, mégpedig rendkívül nyálasan: A jó nagyon jó, a rossz nagyon rossz. A jó mindíg gyõz, az amerikai ideál kiteljesedik és erre mondom, hogy folyik a vászon. A másik meg, hogy hatásvadász: Az akciójelenetek nem attól lesznek még "tökéletesebbek", hogy agyonlassítjuk õket. Ez messze nem európai.
Ezért írtam, hogy valahol zseniálisan gagyi a film, mert annyira szánalmas, hogy nem bírom nem végignézni.
Most nem ragozom tovább, de helyezd mellé a Kill Billt és talán látható az inrealitási különbség...