A The Day After Tomorrow film kapcsán, annak topicjában merült fel, hogy az amerikaiak többek között azért tartanak elõrébb nálunk, mert minden helyzetben meg tudják látni a dolgok jó oldalát, megõrzik a jövõbe vetett hitüket, és tovább tudnak lépni. Legalábbis ez az én véleményem, Bandew pedig épp ellenkezõleg vélekedik:
"Ez HATALMAS tévedés!
A filmekben ez van igen, de a valóságban Amerika sirattatja magát a legjobban a világ fiai közül.
Pl.: Szeptember 11., Pearl Harbor, Normandia
Ezek közül az elsõ kettõ volt Amerikának a háború, és azóta is sírnak miatta. Sztem ez már undorító, fõleg az, hogy mindenki sír velük. Nem mondom, hogy nem sajnálom azokat, akik bent égtek a WTC-ben, de az, hogy minden évben visszajátszák a TV-ben, ahogy kiugranak az épületbõl az emberek, mert nincs hova menekülni, az sztem már a hozzátartozókat is kiakasztja. Ha meg nem, hát szomorkodjanak amíg csak akarnak, nem az én életem baszódik el vele.
ÕK azok, akik nem tudnak kilábalni még a legkisebb gondból sem. Nemrég még azt az áramszünetes sztorit is visszahallottam a TV-ben. KIAKADTAK EGY ÁRAMSZÜNETEN! Ezek komplett idióták!"
Hát ezzel nagyon nem értek egyet!
Normandia: hõsként ünneplik azokat, akik ott voltak, és ÉRTÜNK, Európáért harcoltak! Hol van ebben a sírás?
Pearl Harbor: óriási csapás volt, de ebbõl is fel tudtak állni. Ha a témáról készült dokumentumfilmeket megnézed, mindig kiemelik azokat, akik hõsiesen harcoltak, bár sokat tenni nem tudtak :). Itt sem érzem, hogy sírnának, nem is értem mire gondolsz...
Szeptember 11: Egy ilyen eseményrõl még szép, hogy évente megemlékeznek! Viszont sokszor kiemelik a tûzoltók, mentõk hõsiességét, és az összefogást, amit a tragédia kiváltott. Ráadásul nem csak beszélnek: azóta már két diktatúrát számoltak föl a közel keleten. Nem akarom most minõsíteni az USA külpolitikáját, csak azt akarom mondani, hogy ott aztán nem csak a sírás megy.
Ellentétben velünk: itt vagyunk az EU-ban, most már tényleg rengeteg lehetõség van elõttünk, de az ország lakosságának 90%-a:
- Trianon miatt sír
- 56 miatt sír
- a ruszki megszállás miatt sír
- visszasírja a ruszki megszállást
Mindeközben habzó szájjal ugatnak az USA-ra, vagy az EU-ra, ami elég szánalmas, tekintve hol tartanak õk, és hol tartunk mi. Elõbb a saját házunk táját kéne rendbetennünk, nem mindig másokkal foglalkoznunk. Egy átlag amerikai talán azt se tudja, hol van Európa, és mi ezért lebunkózzuk, és röhögünk rajta. De könyörgöm, miért is kéne tudnia?? Végzi a dolgát a családjáért, a hazájáért, és ennek látszik is az eredménye. Mi meg csak kritizálni tudunk, miközben semmit sem teszünk le az asztalra.
Az a nagy igazság, bármennyire fáj is egyeseknek, hogy Amerikában még a szar sem olyan büdös, mint nálunk. Szidjuk az amerikai filmeket, közben nézzétek meg milyen moslékot adnak a tévéadóink: Mónika show, az USA-ban már húsz éve is unták... pedig ott Jerry Springer, egy valóban mûvelt és intelligens ember vezette, nem egy huszadrangú, beszélni sem tudó cicababa. Ez csak egy példa a sok közül, hogy mennyire sehol sem vagyunk mi az USA-tól.
Persze lehet ezt sok mindenre fogni, csak nem érdemes. Most már nem a múltba kéne nézni végre, hanem a jövõbe. Tényleg rengeteg lehetõség nyílt meg elõttünk, és megvan az esélyünk, hogy egy szebb jövõt teremtsünk ennek az országnak, és példaképekké válhassunk gyermekeink szemében, mint ahogy az amerikaiak példaképként tekintenek elõdeikre. Csak össze kell fogni, és tanulni azoktól, akik elõttünk járnak: teszem azt az USA-tól is. Mert a jobbtól tanulni nem szégyen, sõt!
Bocs ha hosszú voltam, és nem elég összeszedett, de kicsit fáradt vagyok :). Azért remélem lejött, hogy mit is akarok mondani.