Szintén részt vettem a rendezvényen, bár a cikkíró kollegával ellentétben az elõítéleteimet otthon hagytam. A Linux-gyalázó kivonat csomagba csempészésén magam is felháborodtam, a csúsztatásokkal teli általánosságokat puffogtató elõadásokat pedig én sem szeretem. Ellenben a Fischer Péter által a CERTrõl és a TSrõl tartott alapos elõadások, és az ott elhangzottak önmagukba véve indokoltá tették a részvételt. (Bár nem nyújtoozkodtam, szerencsére(?) mi is SA-t választottunk anno.) További, eddig általam sehol sem hallott info, hogy aki a W2K3S bejelentése elõtt vett XP-t, annak nem kell külön TS licenszet vásárolnia. Véleményem szerint a legmegdöbbentõbb inkább az volt, hogy ha a licenszs zerver kiadott egy csatlakozást, akkor azt a lejárta elõtt semmilyen módon elvenni nem lehet, ezért ha több licensz szervert üzemeltetünk, javasolt a szükségesnél tíz százalékkal (!!!) több licenszet vásárolni. Ez egy néhány tíz gépes klienspark esetén is százezres tétel.
Az RPC over HTTP bemutatására szerencsétlennek éreztem az Outlookot, ha végképp nem lehet csatlakozni, akkor ugye ott az OWA. Ugyan a felhasználótól némi rugalmasságot vár el, de lényegesen egyszerûbben használható, olyan "nézzétek, ha minden kötél szakad, még akár ezt is meg lehet csinálni" ízû volt a dolog. (Az RPCoHTTP mûködésének megteremtéséhez szükséges lista tizenhat pontból állt, az egyszerûsítésre jellemzõ, hogy a CA szerver telepítése és beállítása csupán egy pont ezek közül. Abba már bele sem merek gondolni, micsoda infrastruktúra kellene ehhez, ha ezt magas rendelkezésre állást biztosító, achilles sarkok nélküli többszörözéssel kívánnánk üzemeltetni..) Mindettõl függetlenül Sárosi György elõadása szintén alaposnak tûnt.
Sajnos a többiek jórészt evidenciákat puffogtattak, és ismét élvezhettük az MS Logon Demot. Megjegyzem, voltak ennél sokkal Hoppásabbra sikerült elõadások is, a Rights Management Services szeminárium alkamlával a közönség soraiból segítettek kijavítani a demo rendszert, és a Fejlesszünk röptében pársosorat c. ötletek is rendszerint csúfos véget érnek..:-)
A könyvek aranyárával kapcsolatban: nem az átlag magyar fizetéshez szabták az árát, hanem az ámerikaihoz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a könyv megvásárlása és feldolgozása kisebb befeketés, mint minden ismeretlen pont egyéni kinyomozása. Véleményem szerint egy mai korszerû informatikai rendszer normális üzemeltetése elképzelhetetlen tanfolyami képzés és folyamatos mellétanulás nélkül. A képzésnek és a szakirodalomnak pedig minden rendszer esetében magas az ára.
A fentiekbõl bizonyára sejthetõ, magam is MS rendszert használó cégnél dolgozom. Az MS történelmileg alakult így, ezen változtatni nem tudok. Ettõl függetlenül nem vagyok sem MS, sem Linux párti, mindenütt használjon mindenki azt, ami adott helyzetben optimális. Ez egy munkaeszköz, picit összetettebb mint a toll vagy a ceruza, de ugyanazt a célt szolgálja, és nevetségesnek tartom azokat a vitákat, amelyek voltaképp arról szólnak, hogy akkor most tollal-e vagy ceruzával-e írjunk-e. Írjunk, pontosan, hatékonyan, szerintem ez a lényeg.