Hat, azt tudom, hogy harcoltam aikidossal, aki 2x annyi ideje volt a sportban, mint en, es lelkesen probalgatta rajtam a technikait. Magabiztosan logatta a kezeit es kerte, ussem meg. Kitereseket gyakorolt. Akarmilyen gyorsan es kiszamithatatlan idoben akartam utni, ki tudott lepni. Ugyes volt, enis meglepodtem, milyen jol mukodott. De onnantol, hogy nem szimpla utest csinaltam elorelepessel, hanem 2-es 3-as kombinaciot, megallt a tudomany. Majd a kezelkapas.. Nem mukodott. Hogy miert, mert egy jo utes ugy nezki, hogy nem latszik 2 hettel elotte, mikor utod, es ahogy visszahuzod a kezed, szinte gyorsabb, ahogy utsz. Gondolom hiaba ragozom, mikor ezt tanulod te is. Aztan egy kis foldharc, itt picit tartottam az aikidostol, mert hirhedten verprofik a kez-kar feszitesekben. Meg tudott lepni 1-2 dologgal, minden mozdulatomkor jol hasznalta a lenduletemet is, de jitsuskent ismerem a fesziteseket, mitol mukodnek, hogy ne setaljak csak ugy bele. Ha meg kicsit nekimentem, pedig mar osszezavarta a teljes kontaktus es hamar ossze lehetett csomagolni..
En ezt tapasztaltam, hangsulyozom: a gyakorlatban. Az, hogy a kesztyuvel magyarazod azt, miert nem kapjak el az ufc/pride harcosok egymas kezeit, nem allja meg a helyet, pl nem egyszer fordul elo, hogy kesztyu nelkul indulnak neki. Az sem veletlen, hogy nem sok szabalyos valldobast latsz harc kozben (akar pride, akar mondjuk a dojodban).
Egyaltalan nem azt mondom, hogy hiabavalo technikak, de oriasi kulonbseg van a ringharc es az onvedelem kozott. Onvedelemre hihetetlenul jok ezek a dolgok.