Na ja... épp ezért nem rúgunk térdre. Mondjuk mikor kezdtem ezt az egészet, volt hogy másnapra szabit kellett kivennem, mert nem bírtam járni. Szal mi se puhányok módjára csináljuk. Nálunk van a többség aki csak dísznek jár le, vagy a mozgás szeretetéért, vagy mittudom én... de van egy-két kivétel, aki azért jár le, hogy megtanuljon verekedni, kikeményedjen, bírja az ütéseket és még edzés közben is keményen odateszünk a másiknak. Ez ösztönöz igazán arra, hogy kivédd az ütéseket, vagy elmozogj elõle, vagy felhúzd a lábad, ha jön a combos, stb... Aki csak játékból csinálja ezeket, az nem tanulja meg soha rendesen. És szerintem jitsun is ez lehet a helyzet.
Kis érdekesség: Volt nálunk egy agyontetovált srác. Még z arca is tetoválva voltrendesen, meg mindene. Ilyesztõen nézett ki. Állandóan keményített. Annak az embernek a combját hiábra rúgtuk, olyan kemény volt mint a beton. Már vagy 4 éve járt, mikor mi oda kerültünk. Öcsém pár hónapos edzés után összekerült vele. Öcsém már ez idõ alatt is állandóan küzdött. A srác nem... õ csak keményített és zsákolt. Azt hittük na ez kemény dió lesz öcsémnek, aztán mi lett? Öcsém úgy elverte, hogy a másik azt se tudta, hogy mit csináljon. Csóválta a fejét és nem hitte el. A gyerek egyszer se találta el öcsém fejét, öcsém meg rendszeresen megszopatta. Na mind1, nem ragozom. Ebbõl is csak az a tanulság, hogy csak az tanul meg verekedni (megvédeni magát [harcmûvész barátaink kedvéért helyesbítettem]), aki verekszik is. Aki odateszi magát a dolognak rendesen, nem pedig blablabla, már milliószor elmondtam.
lovag: dél körül megírom, bár nem nagy vasziszdasz, nem egy profi edzésterv, de nekem és öcsémnek maximálisan bevált.