Természetesen bárki megírhat bármit, sõt, kifejezetten jót tesz mindenkinek, megismerünk egy rakás különbözõ álláspontot :) De azt a kb. Viktória korabeli álláspontot, hogy az "érzelmek muszáj, hogy valami többet jelentsenek", valóban csipõbõl elutasítom, mert azért annyit már biztosan kijelenthetünk a neurobiológiai tudásunk alapján, hogy az érzelmek éppolyan mentális jelenségek, mint mondjuk a tervezés vagy a modellépítés. Persze lehet, hogy azok is valamiféle nem-materiális jelenségen alapulnak, de akkor minden, és nincs jogunk az érzelmeket kiemelni, mint valami olyan, amire egy gép biztos sosem lesz képes.
Én nem úgy fogalmaznék, hogy materialista vagyok, pusztán a legvalószínûbb álláspontot próbálom képviselni. Soha, senki nem mutatott be bizonyítékot arra, hogy az agyon belül megsérülnének a fizikai törvények, éppen ellenkezõleg, minél több részét ismerjük meg, annál inkább lehull a lepel a háttérben zajló folyamatok valódi - fizikai - természetérõl. Egyre több mentális jelenségre tudjuk a magyarázatot vagy legalábbis valami elképzelésünk van például arról, mi vesz részt benne és mi nem. Persze lehet abba kapaszkodni, hogy valamelyik titokzatos kis szövetcsomó lesz majd a lélek rejteke a fejünkben, de kétlem: ha például megnézel tanulmányokat, cikkeket a különbözõ agyi sérülések hatásairól, arról, hogy milyen döbbenetes dolgokat képes okozni valami sérülés (mondjuk pl. valaki képes összeadni, de kivonni nem, de szinte bármilyen összetett funkcióra léteznek speciális problémák, igen, a tudatra is, vannak betegek, akiknek sérült a tudatélményük valami hátborzongató módon), akkor elõbb-utóbb az a benyomásod támad, hogy bizony az agy is csak egy nagyon finoman összehangolt berendezés.
A tudatról a legtöbb materialista - én is - tényleg úgy gondolja, hogy egy ügyes illúzió. Ez nem önhittség, hanem valami olyasmi, amit egy olyan kérdésre egyáltalán adni lehet, ami valahol lényegünk alapját feszegeti. Ha megmondod, mi a feladat a tudattal kapcsolatban, megmondom, mi a válasz :) Az a baj, hogy nem is tudjuk, mit kellene definiálni. Ha pedig adunk egy definíciót, sokan elégedtelenek lesznek vele. Egyébként szépen halad a neurológia ezen a területen is, gyûlnek az adatok arról, mi válik tudatossá, milyen feltételek mellett, mit jelent a tudat "fókusza", hogyan lehet becsapni stb.
Szerintem lehet jobbat csinálni, mennyi idõ alatt, más kérdés, de jó esélyünk van rá, hogy hamarosan történik valami áttörés. Az biztos, hogy az élõlények fejlõdéstörténetének jelentõs része nem a tudattal foglalkozik. Gondolj arra, hogy százezer génünk van, egy jól sikerült egysejtûnek is kb. 30-40 ezer. Tehát elméletben Kolmogorov-komplexitásban két-háromszor vagyunk csak összetettebbek egy egysejtûnél, és a fejünkben mûködõ rendszerek csak ennyire lehetnek összetettek. Az egész ember "tervrajza" elméletben elfér egy DVD-n. Persze ez a tervrajz iszonyat tömörítve van és rengeteg információt nyer késõbb a környezetébõl, de ezt egy gépnek is tudjuk nyújtani.
Az, hogy mit kezdünk majd a nálunk okosabb gépeknél, akkor fog eldõlni, ha megjelennek... :)
Informatika és tudomány
