Hellasz történetéhez viszonyítva, Hydra szigete nem túl mélyen nyúl vissza a múltba, csak a XV.-XVI. században kezdett benépesülni s foképpen a XVIII. században, mikor a szárazföldet elözönlo törökök eroszakossága elol ide menekült a lakosság.
Tengerre utaltságuk jó hajósokká tette a szigetlakókat, a legendák még kalózokról is szólnak. A sziget aranykora a napóleoni idokre teheto, mikor a 30.000-et is elérte a lélekszáma - mára ez már csak néhány ezernyire teheto.
A helyiek nagyon büszkék arra, hogy a történelem folyamán Hydra volt Görögország egyetlen olyan szigete, mely végig megorizte a függetlenségét. Sok legenda és igaz história szól a hydraiak áldozatkészségérol. A sziget gazdag polgárai sokat feláldoztak azért, hogy a törökök elleni függetlenségi harcok idején jól felszerelt flottával rendelkezhessenek: 150 hajót állítottak szembe az ellenséggel.
Persze, a sziget fekvése is segítette oket - miként az ágyúkat látva magam is sejtettem -, a majdnem zárt kört képezo öböl körüli helység bejáratánál, a kiköto két szemközti sarkára állított ágyúkkal, sorra semlegesíthették a várost fenyegeto hajókat. Számos híres admirális származik e helyrol.
Maga Miaulisz, a forradalmi flotta parancsnoka is hydrai volt, hajója egyike a 150-nek, vagy Tombazisz tengernagy, akinek a villája késobb az athéni Képzomuvészeti Foiskola alkotóháza lett.
A múzeum eredeti épületét pedig egy gazdag özvegy adományozta a városnak, aki férje halála után egész vagyonát és minden erejét a függetlenségi háborúnak szentelte.