Az alábbi történetet eredetileg a VISTA fórumán tettem közzé, de õk kevesebb mint egy órán belül letörölték a honlapjukról nyom nélkül. Úgy látszik, csak dícsérni szabad Õkat, vagy kuss a juss :o(
Ezért ahol tudom, porlasztom, jusson el minnél több emberhez.
Egyike vagyok annak a bõ félszáz embernek, aki bebukta az 5kontinens utazási iroda csõdjét. Hogy mégsem az 5Kontinens viselt dolgairól írok most, az annak köszönhetõ, hogy a füstbe ment utat a VISTA utazási irodán keresztül kötöttem.
Idõközben az 5kontinens biztosítója visszautalta az irodának befizetett pénz orcapirító 22%-át, nem ideértve természetesen a közvetítõi jutalékot, ami a csõdbe jutott vállalkozáshoz soha el sem ért. Ugyanis azt a VISTA jó magyar szokás szerint elõre lecsípte magának.
Felmerül persze a kérdés, hogy ha az út nem az 5K csõdje, hanem mondjuk
földrengés, vagy más efféle miatt marad el, és az 5K visszautalta volna a saját részét(de szép álom), akkor is ráült volna a VISTA a pénzre? Végtére is õk még nem mentek csõdbe!
No, szóval azt mondták a biztosítónál, a jutalékot kérjem a közvetítõtõl. Más sorstársaim is megtették ezt a maguk közvetítõivel (Questor, Start stb), és szép szóval, vagy kevésbé széppel, de pénzükhöz jutottak.
Nosza én is telefont ragadtam, és felhívtam a VISTA-s ügyintézõmet, hogy én is kérem szépen a pénzecskémet. Õ nem kompetens -mondta-, de megkérdezi a fõnökséget. A fõnökség a következõt üzente SZÓBAN!
Õk a maguk részérõl a vállalt feladatot ellátták jól, azaz összehoztak engem egy csõd szélén támolygó céggel, részükrõl a fáklyásmenet. Egy vas nem sok, annyit sem adnak.
Erre felhívtam a biztosító jogtanácsosát, aki megerõsítette, hogy mégiscsak a VISTA kell visszaadja a pénzemet, és felajánlotta, hogy közvetít.
Hamarosan hívott, és közölte a VISTA gazdasági igazgatója, J.A. Úr várja levelem, és azt ígérte intézkedik.
Én persze rögvest levelet rittyentettem, amiben leírtam szerény kis kérésem, és mi tagadás keresetlen véleményem is.
Nos, rá kellett jöjjek, egy gazdasági igazgató elfoglalt ember. Mert bár ígérete szerint repesve várta levélkémet, a cselló tanúbizonysága szerint 50 óra nem volt elég, hogy odáig eljusson, legalább megnyissa a levelet, nemhogy válaszoljon rá, vagy akár -horribile dictu- INTÉZKEDJÉK!
Abban a reményben zárom soraimat, hogy elõbb utóbb csak sikerül erre is sort kerítenie, és végre én is hozzájutok nehezen keresett pénzem töredékéhez legalább.
Addig is legyen ez tanulság minden utazást tervezõnek!