Dubrovnik(Raguza) Dalmácia déli részén, a tengerparton fekszik. A VII. században görög és római halászok által lakott település. A IX. században kapja a Ragusium nevet. A XI. században a görög-római város egybeolvad a szomszédos szláv településsel és felveszi a Dubrovnik nevet. 1204-ben, amikor a keresztes háború hadai elfoglalják Konstantinápolyt, Dubrovnik kénytelen Velence fennhatóságát elismerni. Már a XIII. század elején gyógyszergyárat, kórházat, aggok menhelyét és lelencházat rendeznek be. 1358-1526-ig magyar fennhatóság alá tartozik. A XIV. század a raguzai köztársaság számára a területgyarapodás idõszaka. A XV.-XVI. század a város fénykora, közel 200 gályával rendelkezik. Az oszmán birodalom részérõl fenyegetõ veszély okán hatalmas erõdöket építenek. A XVII. század végén egy földrengés romba dönti Dubrovnikot. A városban belviszály dúl a konzervatívok és a haladók közt, a tengeren pedig az angol és francia flotta szorítja ki a kereskedelembõl. 1797-ben Velence elbukik, de 1806-ban már megjelennek Napóleon hadai és 1808-ban már be is kebelezik a köztársaságot. 1815-tõl 1918-ig a város Ausztriához tartozik, 1918-tól Jugoszlávia része, majd Horvátország függetlenné válása óta annak egyik legnagyobb idegenforgalmi központja.