Sajnos a pszichológia nem ismer olyan eseteket, amikor az üldözési mániást puszta magyarázattal sikerült volna kigyógyítani, így feladom. Épp az a betegség lényege, hogy zárt világképet alkot, és külsõ magyarázat nem talál rést rajta, egészen addig, amíg a beteg percepciója annyira nem torzul, hogy szembesíthetõ a félreértelmezett valósággal, de ez csak a legsúlyosabb esetekben jön elõ. Egyszer egy egész könyvet olvastam amit egy ilyen fazon írt, hát hátborzongató volt. Az oka igazából az, hogy az ember mintázatkeresgélõ állatfaj, agyunk néha olyan helyeken is mintákat lát, ahol nincs, mert nem képes elfogadni, hogy a világ nem modellezhetõ egyszerûen, viszont akkora az igénye a magyarázatokra, hogy mégis rákényszeríti az agya által alkotott mintáit. Így aztán kisebb-nagyobb torzulásokkal élünk mindannyian, kérdés, melyikünk torzult felfogása áll közelebb a valósághoz.
A valóság bonyolult, roppant bonyolult, egy ember agya által felfoghatatlanul szövevényes, vannak is benne gonosz áltudósok és gonosz összeesküvõk meg nem is. De épp ez a bonyolultsága az, ami miatt úgy érzem - és számomra ezt igazolják a gyakorlat példái, kezdve Watergate-tõl Enronon át mondjuk Kulcsárig bezárólag - hogy semmi sem maradhat titokban, ami mondjuk száz embernél többet érint a világban, fõleg nem olyan dolgok, amelyek kiderítése legalább akkora csoportoknak érdeke, mint amekkoráknak az eltitkolása. Pláne, ha a tudomány is játszik a dologban, mert az épp a nyíltságról és a közös tudásról szól, és borzasztóan érzékeny bármiféle titkolódzásra, viszont ezernyi lehetõséget ad arra, hogy elmondd az információkat. Számomra a társadalom felsõbb döntési mechanizmusainak tehetetlensége kiválóan igazolja, hogy képtelenség akár csak száz összeesküvõ munkáját lyuk nélkül összehangolni, de talán az olajipari maffia ezerszer ügyesebb, mint a politikusaink, bár ez esetben legyenek õk a miniszterek. Persze valaki erre azt fogja mondani, hogy már azok is :)
A hidegfúzió és társai annyi embert és annyi érdeket érintenek, hogy szerintem messze túlmennek mindenféle titkolhatóság és agyonhallgathatóság határán. Nyilván ez egy igazolhatatlan állítás, mert ha a cáfolata igaz, ugyanarra az eredményre vezet, csak más modell van mögötte. Ahogy Wittgenstein mondaná, amirõl nem lehet beszélni, arról hallgatni szokás...