Örülök neki hogy tanultál már a témáról, de engedd meg, hogy mégsem szekmai szöveggel reagáljak, bár néha-néha mégis muszály leszz 1-2 "szakmai" kifejezést használnom, de megpróbálom megmagyarázni õket...
Valóban nagyfontos kérdés a hulladék kezelés, amely tulajdonképpen 3 fõ kategóriára bontható nagy, közepes, illetve kis aktivitású hulladék. Nagy aktivitású maga a kiégett fûtõelem. Közepes pl. egy-egy un. primerköri szerkezeti elem, vagy idõszakosan cserélendõ alkatrész (pl. a primerköri víztisztítóban használt szürõk, ami gyanta állagú), illetve az elszennyezõdött primerköri hõhordozó. Kis aktivitású fõként a primerköri véddõöltözékhez kapcsolodó eldobható ruhnemük (kesztyû, légzõmaszk, stb...), de más egyéb is, pl 1-2 szerszám... :)
A kis és közepes aktivitású hulladék számára készült vólna elsõsroban pl. az Ó-bányán a radióaktv hulladéktároló. Az hogy miért nem valósult meg, hadd ne menjek bele, max. csak annyit, hogy sok köze volt hozzá a politikának is. A lényegi kérdés a nagy aktivitású hulladékon van, azaz az üzemanyagon. Ez ha kikerül a reaktorból átkerül a egy un. pihentetõ medencében. Ott addig tartozkodik, amíg a spontán radióaktiv bomlásokból (nem hasadás!) felszabadúló hõenergia olyan mértékû amely aktív hûtésre szorul. Ez az idõben egy exponenciálisan csökkenõ gõrbe. A pihentetés alatti leadott hõteljesítménnyel azonosan csökken mezei szóval élve a fûtõelem kazetta (üzemanyag) radioaktivitása is. Ezt a néhány éves pihetentést követi egy speciális konténerbe történõ átrakás, majd a konténerrel együtt egy speciális tárolóba kerül. Ahol már csak léghûtés van, de természetesen ellenõrzött körülmények között. A sugárzás már nagyon minimális ekkor, ugyanis a legnagyobb radioaktív sugárzást nagyon gyors felezési idejû izótópok adják. Természetesen nem ez a konténer tároló a végsõ helye, hanem ezen kazettákat vissza szokás szállítani un. reprocesszáló üzemekbe, ahol újrafeldolgozás alá kerül az üzemanyag. Ez eddig Oroszországba történt, de ma nincs kiszállítás, sajnos ez is inkább politikai ok, de mindegy ne szidjam tovább õket. Természetesen nem kell függenünk az oroszoktól sem, mert több helyen van ilyen a világban (Skócia, Japán, USA, Franciaország), de földrajzi okokból még is ez volna a célszerû. A gazdasági vonatkozására természetesen pénzügyi alapot képez az erõmû, azaz beépítette ennek költségét már eddig is az áraiba. Csak megjegyzésként írom, hogy nem is olyan rossz üzlet az a kiégett kazetták "visszaszállítása"...
Tehát kérlek ne írj olyat, hogy "A hulladek rendkivul hosszu tavu kezelesi koltsegei miatt csoppet sem olcsobb", mert ez egyszerûen nagyon távol a valóságtól!
Na most a hûtésnek használt víz egy érdekes fogalom :), de megpróbálom értelmeztni. Mondjuk úgy, hogy három egymástól hermetikusan elválaszott vízkör van. 1. az un primerkör. Ez a hõhordozó közeg, s egyben moderátor is, azaz a üzemanyagkazettában felszabaduló hõt elszálítja egy un. Gõzfejlesztõbe ahol átadja az energiáját a szekunderkörnek (2. vízkör). Ez az átadás egy "forralóvizes hõcserélõben" történik. Egyszerüsitve gondolj el egy nagy tartályt amelybe kivülrõl bevezetnek egy csövet s jó sok kanyar után ki is vezetik, mégpedig úgy, hogy az fizikailag nem tud keveredni a tartály köppenyterében levõ vízzel (szekunder kör). Tehát ez a primer kör egy hermetikusan zárt cirkulációs hurok. A szekunder kör elgõzõlt folyadéka (magas ph-jú desztillált víz) ebbõl a gõzfejlesztõbõl áramlik a turbinába, s abból kilépve kerül egy un kondenzátorba, ahol gõz fázisbó vízbe megy át rendkívül alacson nyomáson (0,025 bar abszólút nyomásban, a légkör 1 bar), majd jut vissza abba a gõzfejlesztõbe ahonnan elindult útjára. Tehát ez a hurok is zárt. A kondenzátort szûrt Duna víz hûti (3. víz rendszer) befolyik a kondenzátorba, majd felmelegedve vissza a Dunába. Csupán abban különbözi, hogy tisztább a rendes Duna vizétõl... Radioaktiv sugárzása nincs, s fizikailag sem kerülhet át a primerköri "víz" a Dunába. Röviden ezért: a primerkör nyomása nagyobb mint a szekunderköré a gõzfejlesztõben, tehát ha kilyukad egy csõ akkor a szekunder körbe átfolyik a primerköri hõhordozó. A szekunderköri víz a Dunavízzel csak fizikailag a kondenzátor jukadásával érintkezhet, de a kondenzátorban a Dunavíznek van nagyobb nyomása, ergó a Duna vize áramlik be a szekunderkõrbe s nem fordítva. Egyébként mérik a szekunderkö radioaktivitását is, s ha el kezd nõni, akkor az arra bizonyíték, hogy kilyukadt egy csõ valószinûleg az egyik gõzfejlesztõben. Ekkor detektálják a hibát s kizárják a kilyukadt csõvet, így megszünik az átáramlás a primerkörbõl. Mivel a Dunavíz mint hûtõvíz EGYÁLTALÁN NEM SZENNYEZÕDIK EL ezért annak tisztításával nem kell érdemben foglakozni, de mérni folyamatosan mérik egyéb paraméterek mellett a sugárzásui szintjét is. A szekunder kör nagy tisztaságú víz, s ioncserés illetve mágneses szûréssel folyamatosan tisztítják, így ott hulladék víz nem keletkezik. A primerkör vize terhelõdik radioaktiv szennyezõ anyaggal (fõleg felaktiválódott korozziós termékekkel), de azt is folyamatosan tisztítják egy víztisztító rendszerrel. Hulladék víz ott azért keletkezik, de elsõsorban un. szervezett szivárgások útján, amelyet összegyûjtenek, s azt is tisztítják, s zömében vissza is kerül a primerkõrbe. Ami végkép nem, azt un. cementálással sûrítik, majd "behordózzák", s ez un. közepes aktivitású hulladék lesz. Tehát a víz mint elszennyezés eléggé abszorúd fogalom, már bocsánat... :)
A technika részben igazad van többé-kevésbé, azaz a jõvõben fejlõdni fog, tehát ez is azt bizonyítja, hogy adott esetben van létjogosultsága. Az meg hogy kiforratlan, már megbocsáss, de gyerekesen nevetséges. :) Hibák mindenhol elõfordulnak, ahol munka van, ezen hibák minimalizálása a cél, s a környezetre gyakorolt hatásuk teljes kizárása a legfõbb atomerõmûvi cél, vagy más néven minimális követelmény, s érdekes módon csak ezt követti a valós feladata, azaz a villany gyártása...