Én reentry-hez a BaseSync és az AeroBreak MFD-ket használom. Itt megtalálhatóak.
Az elsõvel hajszálpontosan be lehet lõni, hogy az adott számú orbitok után milyen messze haladjunk el a célpont felett (méterre pontosan meg be lehet állítani, csak finoman kell kezelni az RCS-t).
Az Aerobreak meg kiszámítja, hogy az adott körülmények között hol érne földet a hajó. Folyamatosan jelzi a változásokat. Ha például megnöveled az AOA-t belépéskor, akkor automatikusan jelzi, hogy gyorsabban fékezel és hamarabb éred el a felszínt és fordítva.
Én általában úgy lépek vissza, hogy beállítom, hogy nagyjából közel haladjak el a bázishoz, mikor a célponttól a bolygó átellenes oldalán vagyok, retrograddel beállítom, hogy úgy-ahogy a bázis felett pár kilométerrel haladjak el. Ez a fél orbitnyi fékezés bõven elég ahhoz, hogy elég fokozatos legyen a belépés és ne lépjük túl a hõmérsékleti tûréshatárt. Ha már a megfelelõ pályán vagyunk, akkor a légkör felsõbb rétegeibe érve kissebb igazításokkal könnyedén be lehet állítani, hogy hajszálpontosan a bázis felett és adott magasságon haladjunk el (az autópilóta rengeteget segít ebben).
Én szeretek úgy 5-10 km-t hagyni a bázis felett, hogy legyen egy kis mozgásterem a megfelelõ landoláshoz és a siklással lehetõleg minél kevesebb üzemanyagot használjak el.
Itt meg egy remek tutorial, ami összefoglalja a dolgot. Igaz, hogy a DGIV-t használta, de majd minden hajóra igaz.