A szilárd hajtóanyagú rakétahajtómûvek fõ elõnye az egyszerûség: kell egy hosszúkás égõtér, amit feltöltenek a szilárd hajtóanyaggal, a végére egy fúvóka, és kész is van.
Folyékony hajtóanyagnél kell legalább két tartály, azokhoz szivatyúk és csõhálózat, amelynek szabályozhatónak kell lennie, hogy a rakétahajtómûhöz eljusson a nafta, és kell maga a rakétahajtómû. És akkor még nem beszéltünk a hajtóanyagról, mivel a rakétahajtómûvekbe alkalmazott folyékony üzemanyagok egy része vagy nagyon alacsony hõmérsékleten forr (vagyis kriogén, pl. a folyékony oxigén), vagy erõsen mérgezõ, esetleg toxikus (pl. hidrazin), amelyek pedig nem ebbe tartoznak, azok többsége túl kis hatásfokú...
Amikor a költségek és a fejlesztésre fordítható erõforrások korlátozottak, akkor nem nehéz a döntés, melyiket válasszák...