Az önbíráskodás kizárólag egy rövid, kezdeti idõszakban képes rendet teremteni, utána ugyanis szépen átveszi a törvények szerepét, vagyis az önbíráskodás és az öntörvényûség közt szépen elmosódnak a határok.
Egyébként meg lehet nézni Tomcat ideológiai trükkjét, nagyon cseles. Nem veszitek észre, hogy összemossa a kiváltó okot és az általa jónak tartott következményt. A kiváltó ok valamilyen széles támogatottságú esemény (pl. kutya bántalmazása ellenzése, közlekedési szabályszegés iránti ellenérzés, stb.), míg a hozzá fûzött következményt már õ maga határozza meg. A trükk ebben az, hogy az elõzmény széles támogatottságát ráhúzza a következmény elfogadottságára. Ennek meg az a következménye, hogy aki kritizálni meri esetleg a következményt, illetve az általa adott választ vagy annak mértékét, az rögtön meg lesz bélyegezve azzal, hogy az kiinduló feltétellel sem ért egyet. Így kerülök aztán én a bagósok pártjára azzal, hogy túlzásnak tartom a lépcsõn lepofozást. Pedig két külön dologról van szó: liftben bagózásról és a lépcsõn való lepofozásról.