Én jól érzem magam abban a tudatban, hogy van szabad akaratom, és nem szeretném ha nem lenne, mert olyan lennék, mint mikike :) Szerintem ez már magában elég nyomós érv arra, hogy legyen szabad akaratom, és ne olyan legyek, mint amit a #668-ban írtam. Egy kis frissítõ annak, aki már elfelejtette:
Ha olyan világképem lenne, ami elveti a szabad akaratot, csak élnék bele a nagyvilágba, tahó lennék, tolerancia szóban nem látnék értelmet, nem érdekelne hogy taposok át más embereken a céljaim elérése közben, önzõen kielégíteném a tudásvágyam, és egyéb ösztöneimnek eleget tennék, az élet kis örömeit abszolut nem látnám meg, csalódni nem igazán tudnék, végülis megvédene a külvilág összes dolgától, magától a külvilágtól. Ami a legfontosabb, hogy nem kéne felelõsséget vállalnom semmiért. Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, olyan emberek teszik magukévá ezt a világképet, akik rengeteget csalódtak, és nem merik vállalni a tetteikért a felelõsséget, belül nagyon félnek, hogy más derül ki a világról, mint amit magukban fölépítettek róla.