És ott állsz a Mester elõtt a 668. életed után. A Mester, aki egy hosszú szõkésbarna hajú mosolygós lány. Fiatalosan néz ki. Kimondottan gyerek. Látszik a szemébõl, hogy nagyon szeret. Szeret mindenkit, mindent. Szereti az életet, szeret téged, az embereket. Ott állsz bátran, egyedül, mint aki befejezett valamit, és tudja, hogy jól végezte el a dolgát. Belenéztek egymás szemedbe, és Õ elmosolyodik. Te mindent kiolvasol a tekintetébõl. Rágyújt egy szál piros multira. A boltban nem volt KÉK Sophiane. Minden kétséged elszáll, de nem leszel tõle boldog. Sõt! Lehangol amit látsz. Amit el akar mondani, ahhoz nem kellenek szavak. -Hülye vagy fiam, mindig az voltál, hagytad magad becsapni. Egyetlen próba volt amin te elbuktál. Nem azt tetted, amire elrendeltelek. Életed közben mindenkin átgázoltál csak magaddal törõdve azért, hogy most itt állhass kérdezve a lét értelmét. Elvileg nem is állhatnál elöttem, mert egy 20. 21. századi formádon soha nem tudtál túllépni, nem volt fejlõdésed, csak egoizmusod, és rombolásod. Nem adtál, csak zsaroltál, és elvettél, így megragadtál azon a szinten. De én, mint mestered úgy döntöttem, nem kell tovább vergõdnöd, mert csak egy vicc vagy az életben, a tudatos lét kigúnyolása. Nélkülem úgysem jutottál volna el idáig. De azt tudom, hogy szavam e-bizonyíték után még erõsebb lett számodra. Akkor tudd meg, hogy tõlem nem kapod meg a választ, mert csak annyit tudok adni, ami mindenben benne van. Amibõl adnék, de nem fogadod el. Amit eddig is kaptál volna de nem kértél. Nekem van szabad akaratom, és lehetõséget adtam rá neked is és mindenki másnak, de te elhitted, hogy nem létezik. Engem is kétségbe vontál. De én szeretlek, ezért új lehetõséget adok neked a létezésre. A szabad akarat nélküli létezésre. Amõba, sejt, vagy fogaskerék formájában szeretnél létezni? Most még utoljára szabad akaratodból dönthetsz.