Az ég alatt megfagyok
Ú de szép csend,
hú a szélcsend;
gyere, szaladjunk ki a sötétbe,
kéz a kézbe, a szívûnkben egybekélve
siessünk ki a rétre;
Fuss,
siess,
szaladj gyorsan,
Szememben csillog-villog a holdsugár,
ne veszítsél egy percet sem,
már nincs árnyékom,
beragyog mindent e csillagár.
Hol vagy már?
miért késel?
merre tartasz?
nélküled telik le az éj,
elmulasztod, elszalasztod,
hogy csillagom utoljára szór magáról fényt.
Ne csináld!
Ezt nem teheted,
miért hagysz itt az emésztõ sötétbe?
egyedül, egy hideg réten
én szívemrõl
a Te szívedet letépve.
***