Ahhoz viszont összevont szemöldökkel hozzászólnék, hogy néhány metal zenei stílust egyértelmûen azonosítanak a sátánizmussal.
Ez kb olyan, mintha azt vágnák a képedbe, hogy ha jazz-t hallgatsz, akkor néger vagy.
A sátánizmusban, mint témakörben elég olvasott vagyok, és kijelenthetem, hogy azok, akik tényleg komolyan sátánisták, nos, ezek igen komoly emberek, egy komoly vallással. De. Mert ugye mindig van egy de. Elég, ha röviden talán annyit mondok, hogy pl a Sûtûn egyháza se sátánista. És mielõtt pofánvágtok valami lecseszéssel, ismételten csak azt tudom mondani, amit e témában már jópárszor. Különbözõ vallások negatív pólusainak összeválogatott egyvelege nem lesz sátánizmus. Kettõ. Aleister Crowley. Az uraság A Kitab al azif címû mûbõl kiemelt részekre hagyatkozva írt egy kereszténységgel kevert könyvetm itt indult az egész. Pontosabban néhgány elemét átvitte az említett könyvnek. Jó tudni, hogy az említett könyvet Howard Phillips Lovecraft írta álnéven, hogy irodalma hangulatának világát színesítse. 3. Úgymond afrikai sátánizmus. Macskafelvágás, levágott kéz a bolt elõtt vevõket hoz, stb. Ezt se kéne összekeverni a keresztény sátánizmussal. 4. Belemagyarázások. Az a kevés, aki még tudja is ,hogy milyen a valódi keresztény sátánizmus, elkezd belemagyarázni mindent, ugyanúgy, mint a keresztény szekták teszik. 5. Szeretném azt is megemlíteni, hogy ha a sátánizmus kifejezést értelmezzük, nos itt minden olyan vallás sátánistának minõsül, aki nem Jahve Élohimot imádja. Ilyen minõségben például Marduk is, aki kultuszkötének egyik legpozitívabb alakja.
Sorolhatnám még, de azt hiszem, a lényeget értitek.
Folytatva. Hiba a black metal avagy a death metal stílust sátánizmussal párosítani. Ez maximum 14-17 éves korban fordulhat elõ, amikor még az ember minden hülyeséget összeszed internetrõl, és csak azért, mert olvasta, el is hiszi. Ismételten kijelentem, ez egy zenei stílus, a maga jellemzõivel, melynek egyik központi témája nem is annyira a sátánizmus, de sokkal inkább az önzõvé vált (tiszteletem a Ferenceseknek, az õ elveik talán kivételnek számítanak) kereszténységtõl való elfordulás. Emellett ott van a szerelem is, stb, stb. Például a Dimmu Borgir is csupa családos emberbõl áll, úgymond kamu-sátánisták, de felmennek a színpadra és elõadják a számaikat, és a hozzájuk tartozó show-elemeket.
S aki egy black metal zenekar számait hallgatva, a zene alapján kijelenti, hogy õ most sátánista, azt csak sajnálni tudom, mert átkozottul röhejes az ilyen réteg, sokszor azt sem tudják mibõl fakad az egész, vagy mi lenne a lényege. Inkább azonosítják az afrikai sátánizmussal, és le van tudva.Szánom az ilyeneket, szánom. Azok, akik pedig egy black metal zenekar zenéjét egyelõve teszik gondolatban a sátánizmussal a fentebb említett réteg által generált vizuális hatások (megjelenés, stb), azokat is csak szánni tudom.
Csak a keretes szerkezet kedvéért. Én magam is black-et hallgatok sokszor, de ha valamilyen oknál fogva beteszek egy Louis Amstrong albumot (igenis kedvelem a jazzt, legalábbis néhány megjelenési formáját), nem leszek néger, és szaxofonozni se tanulok meg az élmény hatására.
ui:
Elõítélei mindenkinek vannak, lehetnek. De valami félelmetesen röhejes, hogy a zene, melynek célja a szórakoztatás volt anno, ilyen sok rétegre szakítja a társadalmat. Ismerek olyan diszkóst, akit nagyon kedvelek. És nem köpöm le, amiért technot hallgat. Sõt, nem is b#&@ogatom miatta. Mint ahogy õ se teszi velem. Ilyen egyszerû. És sajnálom, hogy a fõként ifjabb korosztályok által képviselt divatmetal, divatsátánizmus, stb miatt ezeket a vonulatokat hallgató rétegeket tökéletesen elítélik.