Õszintén szólva nem néztem utána, hogy van-e már valami hasonszõrû dolog (topik stb.) úgyhogy bocs… de úgy tapasztalom háborút hirdettek ellenünk…
Tudom hogy a szerzõi jog lerágott csont, de egyben élõ nyílt seb is. Mostanság olyan mértékû boszorkányüldözés folyik szerzõi jogok megvédése címszó alatt magánszemélyek (mint ti és én), szervezetek, cégek (fájlcserélõk, másolóprogramok) ami azt gondolom, hogy nem csak felháborító, hanem elgondolkodtató. Egyrészt mert ebben az országban immáron 9 évszázada köztudott „boszorkányok márpediglen nincsenek”. Másrészt meg immáron személyes szabadságjogainkat is nyirbálják, gondolok itt többek közt az új adatvédelmi törvénytervezetre mely 3 évre visszamenõleg kötelezné a szolgáltatót, hogy minden személyes adatforgalmunkat konzerválja, vagy arra hogy az e-mailjeinkbe bármikor beletekinthetnek mindenféle egyéb felhatalmazás nélkül, nemcsak a munkahelyen (kérdés: levéltitok védi –e azt amit a munkahelyen a céges papírra céges tollal írok?)
hanem a szolgáltó által is. De még rengeteg dolgot írhatnék: különbözõ, nem hivatalos szervek (itt elsõsorban mozaikszavas, kiadó jogokat védõ konglomerátumokra gondolok) bármilyen felhatalmazás nélkül górcsõ alá vehetnek felhasználókat, ha éppen pölö egyik fájlcserélõ hálózaton keresztül nagy adatforgalmat bonyolít. Bezárathatnak-e azért cégeket mert a másolásvédelmet kikerülõ szofvert dobnak a piacra?
Egyáltalán bûncselekménynek számít-e ha letöltök egy albumot, mint azt napok óta látom a médiában bizonyos közszolgálati pár percben??? Tudtommal letölteni legális, megosztani vagy feltölteni illegális. Vagy ha használok egy másolt szofvert? Létezhet-e olyan, hogy szerzõi jogok sértette illegális szofverhasználat? Ha ellopok egy autót akkor megsértem-e vele az adott autógyártó szerzõi jogait (magnóhasználat, gáz és kuplungkezelés stb), vagy a tulajdonosét? Hallok-e olyanról, hogy egy tolvajt arra is perelnek mert bevételkiesést okozott a cégnek akitõl lopta, vagy mert ember, árut is fuvarozott vele? Szerzõi jogokat sértek-e amikor leszedek egy albumot saját tulajdonba? Vagy egyszerûen „csak” lopok. Mert az utóbbi egy bizonyos pénzhatárig szabálysértés. Ha készíthetek másolatot akkor miért legális azt másolásvédelemmel ellátni, hogy ne tudja gyakorolni a jogaimat? Miért kerül rá arra a cd-re artisjusos címke, amelyre az adatbázisaimat, személyes irományaim vagy nyílt forráskodú szoftvereim archiválom. Ha megveszek egy albumot mert láttam egy klipet róla miért nem vihetem vissza ha kiderül hogy nem jó? És akkor még arról nem is szólok, hogy a kiadók a piaci verseny milyen szabályait hajlandóak-e egyáltalán betartani.
Ezek csak cseppek a tengerben, rengeteg visszáság, nem tisztázott dolog van (mindkét részrõl egyébként). És mindig a fogyasztó kisember issza meg a levét, mert kiszolgáltatott. Félreértés ne essék nem fájlmegosztás, lopás stb., illegális szofverhasználat mellett emelek szót, hanem a boszorkányüldözés ellen, a fogyasztók, felhasználók védelmében
Azt gondolom újra kellene definiálni a szerzõi jogokat és a fogyasztói jogok és szabadságjogok. Azt gondolom a fogyasztói jog nem csak abból áll hogy fogyassz, fizess és kussolj! Azt gondolom, hogy a szerzõi jog senkit nem hatalmaz fel arra, hogy korlátozza a szabadságjogaim. Azt gondolom, hogy háborút hirdettek és vagy felvesszük a kesztyût vagy birkaként hagyjuk hogy évrõl évre mindig egyre vastagabb gyapjút nyírjanak le rólunk és ha bégetni merészelünk kiröhögnek, börtönbe zárnak. Azt gondolom vagy megvédjük magunkat valahogy vagy pár éven belül minden, amit netes szabadságként, netán kultúraként ismerünk összeomlik, meghal.
A megoldás:
egy Szervezet a Fogyasztó és Személyi Jogok Védelmében…
Ha esetleg érdekel valakit akkor folytatom. Tudom hogy utópisztikus gondolat lesz, rengeteg buktatóval, de egyáltalán nem megvalósíthatatlan, bár gyakorlatilag 1% esélyt adok neki, hogy létrejön.