Amennyi pénzt Kína beleölt a sportba, nos, meg lehet nézni az eredményeket. Szóval ennyit számít a pénz és egy jó válogatási rendszer.
Ha Li Min Csau a rizsföldeken dolgozik egész nap, csóró, mocskos, viszont imádja a kerékpárt, és ha alátesznek egy BMXet akkor megkerüli a Holdat is, akkor leszarják a kínai vezetõk, mert 4 év múlva aranyesélyes lehet (BMXben szoptak az amerikaiak rendesen, még litván srác is verte õket) és anyagilag alá nyúlnak.
Nálunk ott kezdõdik a dolog, hogy Kovács Péter a tanyán még a MÁV félárut sem kapja meg a klubjától (ha egyáltalán van ott a közelében), és hiába tudja a hasonló trükköket, hiába baromian gyorsan teker, ha nem tud eljutni pl. egy ausztriai versenyre sem. Ezzel ha Síp Józsi fel is fedezi, az állami sportvezetõség azonban leállítja, mondván ott a Nagy Pisti. õ a Barna ismerõse, és ha nem is lesz elsõ soha a büdös életben egy olimpián - ami Kovács Péter esetleg lenne mert nagyon nagy tehetség -, de az apja a Hawaiion megrendezett versenyre is be tudja fizetni, nekünk semmibe sem kerül. Kovács Péter egész életében a földhöz radag és õ is õstermelõ lesz, mint a családja.
A kínaiak meg bevállalják, hogy Li Min Csaut bárhová kiviszik, neki csak tekernie kell és négy év múlva egy olimpiai éremmel meghálálnia a dolgot.
Szóval számit a pénz a sportban. (Ls. - mint legegyszerûbb példa - a Bajnokok Ligája).