Azért ez egy érdekes dolog. Nagy Wenger-hívő vagyok. Nem elvakultan, mert látom a hibáit és úgy gondolom, hogy az Arsenal démonja maga Wenger. Kétségkívül egy ikon a futball világában. Talán az utolsó mohikán Sir Alex nyugdíjba vonulását követően. Szerintem egy világ futball társadalma állt értetlenül az előtt a tudat előtt, hogy nincs többé Sir Alex. Képtelenek voltak felfogni a Manchester Unitedet őnélküle. És egy világ fogja ezt újból átélni, ha Wenger is lelép. Rengeteg statisztika, elemzés, adat látott napvilágot a müncheni vereség óta, amikben nagyon-nagyon objektíven kivesézik azt, hogy miért Wenger fogja vissza az Arsenalt. Méghozzá a makacsságával. Önfejűen ragaszkodik saját elméleteihez és képtelen elfogadni a tényt, hogy 67 évesen vagy felébred az Invicibles álomból és nekiáll keményen tanulni a mai labdarúgás stílusát vagy rég látott mélységekbe taszítja szeretett klubját. És ez az, amit nem lehet vitatni. Imádja a klubot. Úgy szereti, mint férfi a nőt. És nehezen engedi. Már én is azt mondom, hogy ha nem áll be valami drasztikus változás Wenger hozzáállásában és nézeteiben a világ focijáról, akkor többet árt a jelenlétével, mint amennyit segít. Akkor itt az ideje a váltásnak, egy más futballszemléletnek, egy más habitusú edzőnek. És ha Alexis és Özil Wengerhez köti a szerződésük hosszabbítását, akkor menjenek ők is. Mert egyikőjük sem viselkedhet úgy, ahogy viselkednek az elmúlt időben.
Egy biztos, nehéz elképzelni az Arsenalt Arsene nélkül. És ez mérhetetlen szomorúsággal tölt el.
Informatika és tudomány
