A győzelem ellenére ez megint egy gyászos performansz volt. Igazából mind a 3 gól beadásból született és a támadójátékunk ki is merült a szélről belőtt labdákban. Ami fura, hogy Auba csatárként rendszeresen ívelgetett szélről, csak nem tudom kinek. Iwobi még mindig egy vakfolt. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy Emery mi a szart lát benne. Cselezget össze-vissza, próbálja ápolni Okocha hagyatékát, de valljuk be, hogy ostoba fickándozásnak tűnik az egész.
Nagyon örültem Özilnek, bár megint elég enerváltan játszott és kedvtelenül játszott, azért így is megmutatkozott, hogy így is nagyobb klasszis valamennyi Arsenal játékostól. Mondjuk elég nehéz lehet ilyen herce hurca után pozitív attitűddel kilépni a pályára.
Megmondom őszintén, hogy eleinte nagyon bizakodó voltam Emeryvel kapcsolatban és kora ősszel a csapat is egy nagyon pozitív, hajtós, motivált csapat benyomását keltette, még ha nem is mindig volt szép a játékuk. De mostanra a lelkesedésem továszállt. Emery makacs, földbe dugja a fejét és azt látom rajta, hogy igazából maga se tudja mihez kezdjen a játékosaival.
Jelenleg semmi több nem vagyunk, mint egy erősebb középcsapat. Csodálnám, ha a döntő közelébe kerülnénk.
De a vezetőségnek ezek szerint ez is elég, mert hosszú távon terveznek Emeryvel, az átigazolási büdzsét folyamatosan változtatják, hol van pénz, hol nincs. A legértékesebb játékosokat eltékozolják. Lacazette-en is úgy érzem, hogy nem élvezi a játékot, frusztrált, ideges. Nem lepődnék meg, ha elvágyódna.