Felhozom a fórumot a múlt héten megjelent Cabela’s Big Game Hunter 2006os -al kapcsolatban.
A grafika és az egész környezet szokás szerint nekem nagyon tetszik.
A VisualOption –sból az aljnövényzet sûrûségének és kiterjedésének állítgatása eltûnt. Az én 5600XTm a „Water Refraction” bekapcsolásától olyan hátast dob, hogy csak na ,de azért sikerült olyan beállítást találnom ahol a játék jól fut és jól is nézz ki.
A menü és a kezelõfelülettel kapcsolatban nem tetszik, hogy eltûnt az „utoljára használt tárgy” gomb és az invertory –t sem lehet átállítani.
A jármûvek fizikája szerintem érezhetõen jobb lett az eddigieknél (viszont a motorcsónak úgy „felbugzik” a jégtáblára, hogy csak a „restart map” marad). A sátrat sajnos már nem lehet bárhol felállítani csak az arra kijelölt helyen. A kampány módban frankó újítás ,hogy egy pálya teljesítése után már nem vág ki a menübe mint eddig, hanem nekünk kell átmenni a következõ pályára. Ez így sokkal ösztönzõbb az elõrehaladás érdekében(mondjuk az érdekes ,hogy a desert pályán felmászva egy sziklára máris a tundrán vagyunk). Már nem lehet megvenni az összes fegyvert, felszereléstSTB rögtön a játék elején, hanem a pályákon elszórva(fõleg pihenõhelyeken és lodgeknál) találkozhatunk egy emberrel aki különbözõ feladatokat(tournament) ad melyek sikeres teljesítéséért egy újabb fegyver a jutalmunk amit a következõ lodgeban vehetünk fel. Fegyverekkel kapcsolatban az nem tetszik, hogy a nevükön és a képükön kívül semmiféle infó nincs róluk, még a játék help -jében sem(tavaly még volt kaliber, lõszer típusSTB). Ha egy profillal végignyomjuk a kampányt, akkor többé nem lehet vele szinte semmit sem csinálni csak a „quick hunt” meg a „tournament” marad és ezekben sem választhatjuk ki a kampányban már megszerzett felszereléseinket csak az elõre meghatározottakat. Emiatt nem nézhetjük meg többé a megszerzett trófeákat, nem állíthatunk be kezdõ járgányt meg semmit sem csinálhatunk, tehát nem sok értelme marad a továbbiakban a játéknak.
Az állatok Ai-járól nem sokat tudok mondani mert csak easy –ben játszottam vele, ahol a növényevõk eléggé tökfilkó módjára viselkedtek. A ragadózóknak azért néha sikerült megtréfálniuk azzal ,hogy a nyílt terepen nem szeretnek támadni ha pedig utánuk mentem a sûrûjébe, ahol szinte semmit sem látni akkor egy váratlan pillanatban felém fordultak és már meg is ettek.