Az elsõnek sötét, nyomasztó a hangulata, tök jó zenékkel (pl. amikor Reese a jövõben visszatér bevetésrõl a bunkerbe, az a jelenet valami oltári félelmetes, a zene pedig hihetetlenül jó), és még mai szemmel nézve sem gagyi. (Egyetlen jelenet van, ami ma már tényleg gáz, amikor Arnie a tükör elõtt kiszedi az egyik szemét, illetve a kezét javítja. Na, ott látszik, hogy egy gumimaszkot tettek rá, de hát akkor az volt a legfejlettebb technika.)
A 2. is elég nyomasztó hangulatú (fõleg amikor feltûnik a T1000-es, vagy az atomcsapás képei nagyon durvák), de ott már kicsit lazulnak a dolgok a poénokkal (ami természetes, hiszen egy 10 éves gyerek a fõszereplõ, akitõl nem várhatja el az ember, hogy ne hülyéskedjen néha), de szerencsére nem viszik annyira túlzásba, mint a 3-ban. Technikailag még ma is megállja a helyét, annyira profi. Tökéletesen viszi tovább az elsõ részt.
A 3 is elég nyomasztó, de ott valahogy mégsem jön össze az 1-2 hangulata, valahogy az egy összetákolt valami, amolyan remake-nek tekinthetõ...
A 4-et Cameronnak kéne csinálnia (a forgatókönnyvel együtt), és akkor az is etalon lehetne...