Az elsõ három részig teljesen el tudtam fogadni az idõparadoxonban rejlõ hüyleségeket és minden mást is, mert 100%-ban szórakoztatott a film. A Salvationon azonban felváltva röhögtünk és bosszankodtunk különbözõ jeleneteken, egyáltalán nem szórakoztatott, ezért állok hozzá ilyen gonosz, szörszálhasogató módon. (és voltak benne bizony teljesen debil hülyeségek is, pl. EMP-hatás figyelmen kívül hagyása, a Skynet Ms. Skynetté válása, eleve a kiborg egész karaktere, stb.) De ezt már leírtam, ám kifejtem még egyszer:
Amíg egy ilyen fantázia önfeledt szórakozást ad a szinvonalával, cselekményével, addig megbocsátom neki az óhatatlan - és a sztori szempontjából elkerülhetetlen - totális buktatókat. De amikor látok egy lélektelen, szintelen-szagtalan plasztik folytatást, melynek egyetlen érdeme az, hogy ott van a címében a Terminator kifejezés, ezen kívül viszont egy nagy nulla a produkció akár a sokat szidott - de általam kedvelt - harmadik rész mellett is, akkor bizony elõjön a rosszabbik énem és megadom a produkciónak azt, ami jár neki: A temetést.