tegnap kora délután idemásoltam egy jó kis hozzászólást, ami nagyjából ezt írja le, amit mondasz, csak szerintem hamar elsüllyedt a dömpingben, legyen itt még egyszer - különösen az utolsó mondata végett:
"...a harmadik évadtól izgalomban nem volt hiány, a történet végre nem ült, hanem haladt - csak éppen a semerre felé. Gondolom, kevesen olvasnak képregényt, igazi, nagy sorszámû képregényt (X-Men, Superman, Batman, melyek 300-400-700 rész körül járnak már), ahol harminc éve ez zajlik. Mindig történik valami, mindig akad legyõzendõ feladat, tennivaló, dilemma. És tudjuk, amikor mi már meghalunk, ezek a képregényhõsök akkor is küzdeni fognak a feladataikkal, dilemmáikkal. A Lost is ilyenné lett, nem csoda, hiszen egy erre szakosodott képregényírót szerzõdtettek az írógárdába.
Ezek fényében milyen legyen a befejezés? Amirõl ennyire látszik, hogy a végtelenségig képesek lennének folytatni, azt hogyan fejezik be? Pontosabban kérdezve, hogyan kell befejezni úgy, hogy minden rajongónak tessék? Hogyan fejezzem be az életem? Hogy ne legyen haragosom, ne hagyjak kérdéseket a gyermekemben, ne felejtsek ki valakit az örököseim listájáról? A két kérdés körülbelül ugyanaz. Nem lehetséges. Ha valaki vagy valami eltávozik, ûr marad utána. Ezt nehéz feldolgoznunk. Pedig el kellene fogadnunk, akármi történt a Lost (vagy a Harry Potter, vagy akármelyik sorozat) utolsó részében, annyi. Ám ezen nem szomorkodni kellene, hanem szabadjára engedni a fantáziánkat, mi hogyan folytatnánk, mi szerintünk mi történik a szereplõkkel. Ezért ajánlom mindenki szíves figyelmébe a J.K. Rowlinggal készült riportfilmet (A Year In Her Life), mert abból látszik, az írónõ tudja, mi lesz a szereplõkkel, hogyan öregszenek meg, mi lesz a családfájuk. De nem írja le. Ám nekünk is lehetõségünk van minderre, csak nem szabad elvárni, hogy mindent a szánkba tegyenek."