Dharma az indiai hitvilágban (hinduizmus) az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik, mindent átható létezésével fenntartja a mindenség örökkévalóságát, mûködését, és minden létezõ entitást meghatároz. A világmindenséget, mint szellemi alapelv, élettel elárasztó közegként itatja át, míg az emberrel való misztikus kapcsolatában, mint az örök erkölcsi Törvény, Igazság kötelességként jelenik meg azáltal, hogy a valóság megismerésének folyamatában az ember igazodni kíván hozzá. Az egész hindu vallásrendszer a Dharma gondolatán alapszik, általános elnevezése "Szanátana Dharma", azaz Örök Törvény.
A buddhizmusban két fõ jelentésben használatos a fogalom. Dharma vagy Dhamma (nagy kezdõbetûvel leírva) a történelmi Buddha (Sákjamuni, Gautama Sziddhártha) tanítása, a Tan. A dharma vagy dhamma (kis kezdõbetûvel) alkotóelem, jelenség, (tudat)tartam, a valóságot felépítõ elem, fõleg az Abhidharmában.
...
Az önálló egyéni élet (dzsiva) lényege, az öntudat hordozója, amely a felfoghatatlan õseredetbõl fakad, folyamatos fejlõdésben teszi meg az utat abban a körforgásban, amelyet számára a Dharma törvénye elõír. Ennek során a természet egyre magasabb fokozatain halad át, és közben megismeri a Létezés különbözõ aspektusait, eszerint teljesíti be célját, ami a hindu felfogás szerint éppen a megismerés. A Dharma indítja el, vezeti egyre magasabb szintre a sorozatos újjászületések útján. Az Upanisadok (titkos tanítások) szerint a Dharma irányította dzsiva tizennégy létfokozaton megy keresztül. A tizennégy létfokozat rangsorát az öntudat aktuális fejlettségi állapota határozza meg.