Attól tartok félreérted. Egyiptomban azért volt viszonylag sima átmenet, mert a hadsereg biztosította a stabilitást. Megvan ennek az ára (ugyebár nehezen van kedvük kiadni a kezükbõl a hatalmat és az irányítást egy olyan erõnek, amely nem nagyon szívleli õket).
Itt nincs olyan erõ, amely stabilitással párosulva tudná megdönteni a kormányt. Nincs egy olyan politikai erõ, amely képes lenne összefogni egységbe az országot. Egyszerûen legitimási problémákba ütközne az új rendszer, mert kezdõdne a vita, hogy akkor milyen rendszer legyen, ki irányítsa az országot és így tovább...
Én legalábbis ebben látom a veszélyt (persze onnan is meg lehet közelíteni, hogy egy anarchikus rendszerbõl még mindig lehet elõbb-utóbb életképes stabil rendszert felépíteni).