Nem sorozatindítónak szántam múltkori, hasonló címû írásom, de a magyar futballban valahogy semmi nem az, aminek látszik. Örökös körforgás, amelyben újra és újra megismétlõdnek a múlt hibái, és mindig kikötünk ugyanabban a nihilben, de nevezhetjük kis magyar valóságnak is.
Bevallom õszintén, a cím és pár megemlítendõ dolog már a válogatott mérkõzések elõtt megvolt a fejemben, de éreztem, hogy meg kell várnom a svédországi fellépést, mert aligha kell annak külön bejegyzést szentelnem. Sajnos.
Mivel már itt az FFT-n is többen foglalkoztak a nemzeti csapat szereplésével, én csak pár pontban szedném össze gondolataimat.
1. A végeredmény? Papírforma. A mutatott játék? A közepesnél gyengébb. Erre számítottam? Nagyjából igen. Koeman vagy Egervári? Teljesen mindegy.
2. A magyar válogatott olyan, mint a hazai politikai élet. Nincs felelõsség. A keret továbbra is tele van olyan játékosokkal, akik már három-négy korábbi kapitány alatt sem értek el semmi komoly eredményt. Ha nem jutottunk ki, akkor nem jutottunk ki. És akkor mi van? Lesz új szövetségi kapitány? Hát oszt? Majd meghív õ is. Mindig meghívnak. Hát kit hívjanak meg mást? Ez így szerintem nem mehet. Király „énprofivagyok” Gábor reaktiválásával például Egervári az én bizalmamat már az elsõ meccs elõtt elvesztette.
3. Azok a focisták, akiknek a csapatunk eredményességét kellene biztosítaniuk, padoznak. Huszti, Hajnal, Rudolf, és újabban Gera is. Apropó, esetében nagy köszönet a hitgyülinek, hogy Gerzson egyáltalán itt tart, de látni kell, hogy azt viszont sikeresen kiölték belõle, ami Ibrahimovics zsenialitásának alapeleme. Csibészség, vagányság, dörzsöltség, nevezhetjük akárhogy.
4. Dzsudzsák. Válogatott pályafutása alatt emlékezetes megmozdulásai is csak elvétve akadtak, nemhogy meccsei. Ennyi.
5. Temetni természetesen nem kell a csapatot, de azért az egyszerûen szánalmas volt, amit Faragó Richard mûvelt. Három passz egymás után emberhez, és hatalmasakat rikoltott, hogy ez az, na, tudunk mi is kombinatívan játszani! Mindezt egy válogatott meccsen. Jó, hogy nem tört ki örömujjongásban, amiért egyáltalán kimertünk állni a pályára a zordon vikingek ellen. Értem én, hogy hatalmas reformok, meg új MLSZ, meg Fidesz-kormány, de azért ne adjuk már el a bóvlit kincsként.
Ha már szóba került a politika. Miniszterelnökünkön nem múlt semmi. Õ ott volt. Igaz, hogy Gyurcsánynak nézték, de ott volt. Õ mindenütt ott van. A fontosabb külföldi focieseményeken túl, Újpest-drukkerként felbukkan a Fradi másodosztályú idénynyitóján, Loki-sállal a nyakában BL-mérkõzésen, vagy akár a köztársasági elnök és az MLSZ-elnök társaságában tapsol állva a Videoton góljánál a Ferencváros ellen. Most éppen tehát a Vidi. Az a csodálatos fehérvári együttes, amely nem is olyan régen még félévente került csõdközeli helyzetbe, de névadó szponzora a gazdasági válság alatt ezek szerint olyannyira magára talált, hogy százmilliókat költhet a hazai piacon belül játékosvásárlásra. Az új magyar foci-sikersztori, avagy „segítõkezet” nyújt az állam? Irányított transzferek, politikai elit a VIP-páholyban? Láttunk már ilyet kishazánkban korábban is. Hogy ez jó-e, illetve kinek jó, azt inkább mindenki döntse el maga. Mezey doktornak és csapata szereplésének köszönhetõen mindenesetre egyelõre nem kell vérre menõ vitákat folytatni arról, hogy vajon azért fújták-e be a tizenegyest a Videotonnak, mert…
A Fradi és a rendõrség. A Fradi és a vezetõség. Fradi vs. rendõrség és vezetõség. Végtelen, képtelen és érthetetlen történet. Tulajdonképpen e kétfrontos csatában már tényleg semmi újdonság nincs, csak újabb világmegváltó ötletek, amelyek értünk, szurkolókért vannak. Magam részérõl, szívesen lemondanék róluk. Az, hogy a rendõrség újabban minden Üllõi úti mérkõzés idejére (illetve elõtte és utána pár órára) háborús övezetté nyilvánítja a Népligetet és környékét már igazából meg sem lep. Annyi a zsaru, hogy akár az õ csapatuk ellen is játszhatnánk minden héten. De tényleg! Mekkora lenne? Két-három szektort simán megtöltenének ilyen létszámmal, minek ide Gyõr, meg Paks, meg hasonló csapatok? Na, meg az Újpest? Az különben is kit érdekel? A kétségbeesett, tisztes ingatlanforgalmazó vezetõséget, amely jobb híján sorsolásra bocsátaná a tiketteket? Ja, hogy ez most is így történik? Hát igen, ez a derbi biztos véletlenül szerepel minden, témában jártas, komoly külföldi oldalon található összeállításban. Biztos kevés szurkolót érdekel itthon. Biztos úgy kell összefogdosni õket, akciókkal, amelyeket az új bérlet kiváltásához kötnek. Mindezt az után, hogy tavaly, a szintén pompásan megszervezett jegyárusításkor többezres, kígyózó sor állt az Albert stadion pénztárainál, miközben a jegyek nagy részét már korábban elfeketézték. Biztos ezért intézett még a zöld-fehér szurkolói szövetség most még 500 jegyet az õsi riválistól pluszban, a bohóckonstrukción felül. Ferencvárosi vezetõség: Ülj le, egyes! Újpesti vezetõség: Nem könnyû kimondanom, de elismerésem. FSZSZ: Szép volt, fiúk!