A kapucinus Fedele atya többször volt már a TV-ben is...
AS Roma szurkoló, a Curva Sud ultrája, egyszerû fogyasztója ennek a labdarúgás iparágnak vagy megtévesztett és romantikus támogatója egy ideálnak és egy életstílusnak, hozzád intézzük ezeket a sorokat, hogy megmagyarázzuk, miért kell emberek és szenvedélyek nélkül maradnia jövõ vasárnap a Roma-Udinese mérkõzés alkalmából a Curva Sudnak.
Gabriele Sandri halála úgy tûnik lassan a feledésbe merül, túllép rajta és eltakarja egy torz szisztéma, amely saját magát és a saját érdekeit védelmezi minden más kárára. Minden el van és el lesz ferdítve, fel lesz forgatva, majd újra lesz írva azzal az egyedüli céllal, hogy eszköz lehessen a klasszikus és szokásos hatalmi játékokhoz. Ez történik most is, mint mindig.
Egy olyan országban, ahol „a törvény mindenkinek egyenlõ”, de nem mindenki egyenlõ a törvények elõtt, megint egy hatalmas igazságtalanság szemtanúi vagyunk, s megint ellenünk fordul az újságok, média és hatalmi lobbik által eszközként használt közvélemény figyelme.
Az ultrát meg kell semmisíteni, mert a kanyar még a szabad, nem ugyanarról a tõrõl fakadt, manipulált gondolatok termõföldje, egy értékek nélküli, agymosott társadalomban. Egy olyan talaj, ahol még nem mindenkit lehetett egyforma, személyiség nélküli lénnyé tenni, amelyik még nem lett ráterelve bizonyos érdekek szokásos útjára, egy olyan talaj, amelyik kényelmetlen annak, aki mindent irányít.
Léteztek valaha a koreográfiák, a színek, a zászlók, a transzparensek, emlékei egy olyan kanyarnak, amelyek mindvégig elkísértek minket, s amik most mindezzel az elnyomással egyre inkább halvány emlékek lesznek csupán.
Ezért született meg ma bennünk az elhatározás és állásfoglalás, ami arra késztet minket, hogy kint maradjunk. Nemcsak a kanyaron, de ezeken a dolgokon is kívül. Azt kérjük mindenkitõl, hogy gondolkozzon, emlékezzen és kezdjen el úgy viselkedni, ahogy saját maga helyesnek tartja egy ilyen kényes helyzetben.
Mi nem leszünk ott vasárnap a Curva Sud bejáratánál sem, mert nyilván valakinek jól jönne utána azt mondani, hogy erõszakkal hagytuk üresen a kanyart, s azoknak sem akarunk lehetõséget adni a megszólalásra, akiknek legalább most félre kellene állniuk.
Az egyedüli módja, hogy megmentsük a saját méltóságunkat, a saját jogainkat mindannyiunk döntésén múlik, akik egyszerre vagyunk ennek a cirkusznak a bûnrészesei és az áldozatai, ami ha magára marad, kihalásra van ítélve.
A találkozó vasárnap 14 órakor a Circus Maximusnál van, sálakkal, zászlókkal, egységesek a gondolatokban, a szenvedélyben és az ideálokban, hogy a mi Románknak szurkoljunk… ha már cirkuszról beszélünk.