Az írásodban némi düht némi keserûséget is érzek azért.Sõt érzem a csalódottságot, a beletörõdöttséget.Hiába mondod hogy téged már nem zavar az azért nagyon nem mind1 hogy valóban nem zavar, vagy csak elfogadtad megszoktad beletörõdtél...Hatalmas különbség van a 2 között.Ami "tüneteket" említettél mindben magamra ismertem kb 4-5 évvel ezelõtt.Tehát hogy menekülünk egy csepp esõtõl is meg folyton keressük a tükröt + én pl. legszívesebben megöltem volna azt aki a hajamhoz hozzáér vagy szóba hozza a kopaszodás témát.De attol hogy homokba dugjuk a fejünket nem érezzük jobban magunkat.Azzal se ha ledurjuk 6mm-esre.Azzal se ha szereket krémeket meg samponokat használunk rá.Ebben igazad van!Én abban találtam meg a lelki békémet hogy:Erõn felül összehoztam egy kisebb hajátültetésre valót, sõt 3 hét múlva megyek a következõre, amiért rengeteget dolgoztam.Basszus nagyon sokat!Ezzel lesz már kb 2000 graftom átültetve összesen ez olyan 4000 hajszál.Ez jó egyrészt mert egyre csak gyûlik a hajam a fejtetõmön ezáltal egyre jobban érzem magam, másrészt mindig eszembe jut hogy én minden tõlem telhetõt megteszek erõn felül is rajtam nem múlik és ez hozza meg a lelki nyugalmam leginkább.Olyan sosem lesz a séróm mint volt ez tény de ez sem rajtam múlik hanem azon hogy nem jár ott a technika.De még az is lehet hogy pár éven belül azt is megérjük...Mindenesetre én állok elébe.Alig keresek többet a munkahelyen mint minimálbért, és mégis mindent elérek nagy lassan mindent amit nagyon szeretnék mert amíg nincs meg addig nem tágítok.Így kellene mindenkinek hozzáálnia mindenhez.Nagyon sajnálom azokat akik a saját gyengeségük és pancserségük miatt a a mások kedvét is megpróbálják elvenni bármitõl .Nem rád célzok , tudom te csak a gyógyszerekrõl beszéltél ami igaz is.De nagyon sok negatív ember rontja a levegõt a fórumokon! Üdv!