- Az RTS-ek annyira nem kötnek le (a Deer Hunter még kevésbé, a Pro Bass Fishingrõl nem is beszélve :))) ), az autószimulátorokat (pl. Richard Burns Rally), a szerepjátékokat (pl. Morrowind, Wizardry 8), és az FPS-eket szeretem, de már nem hozza egyik sem azt a színvonalat, amit anno a Duke Nukem 3D, a Half-Life, a Counter-Strike, az Unreal Tournament és társai hoztak. Jó, hogy volt egy Vietcongunk, egy Medal of Honorunk, illetve mostanában egy Call of Dutynk, de ez az üdvösséghez kevés, kezd ezekbõl kicsit túl sok lenni. Én õszintén remélem, a Half-Life 2 lesz az, ami az FPS-ek megkopott fényét visszaadja.
- Az, hogy vannak páran akik x fajta játékot szeretnének, sajna nem biztos, hogy elég a kiadóknak. Pár évvel ezelõtt a slágertermékek az FPS-ek, az RTS-ek, illetve a Tomb Raider-féle TPS-ek voltak. A kiadók kis kockázattal sokat akarnak kaszálni, emiatt ezeket a sikerstílusokat erõltetik. Ahogy Chris Crawford mondta: a számítógépes játékok olyanok lettek, mint a mosóport. Ugyanazt a vacakot veszed meg, csak más a neve. És mindezt ha jól emlékszem 1996-ban írta.
- Valamelyik GameStarban olvastam, hogy mára a konzoljátékosok és a PC-játékosok igényei teljesen szétválasztódtak. Konzolon kemény dió olyan játékprogramot eladni, amit megerõltetõ játszani - meg kell tanulni a kezelést, a karaktergenerálás majd' egy óra, stb. Õk a pörgõ akcióra vágynak. Ezzel szemben egy PC-s képes órákat molyolni kedvenc Simjét babusgatva. Persze átfedések vannak, hiszen konvertálgatnak oda-vissza programokat, és valamennyi igény is van rá (én pl. szomorú lenék Silent Hill nélkül, mert nagyon tetszik), de alapvetõen nem ez a jellemzõ.
- A kétjátékos módot eleinte azért hagyták ki, mert a 14"-15" monitorok korszakában iszonyatosan beszûkült így a látótér. Egy Colin McRae 2-nél ez még nem akkora probléma, de egy FPS-nél, konkrétan Serious Samnél már a játékélmény kárára ment. Aztán a másik dolog: LAN party. Így elég sokan lehet együtt játszani, és nem vagy egyedül. És ha történetesen nincs kedved gépeket pakolni, hálózatot konfigurálni, vannak netcafék, ahol játszani is lehet, akár egész éjszakára kibérelni, és úgy körbehentelni mindenkit. Én nem egyszer mentem el így a haverjaimmal CSézni egy hatalmasat. Annak is megvan a maga feelingje. Tény, hogy nem a saját nappalidban ökörködsz a haveroddal, de attól még jó móka.
- A Silent Hillbõl is készül film, én úgy hallottam...
- Picit hadd kukacoskodjam: a Gran Turismo 2-ben láttam VW Polot, Peugeot 206-ot - a Nissan Skyline, Ford Mustang SVT Cobra mellett... :))))
- Következzenek akkor a megfejtések (csak a japcsikat írom, a PC-seket úgyis tudja mindenki): Hideo Kojima (Metal Gear), Shinji Mikami (Resident Evil, Devil May Cry), Yugi Naka (Sonic the Hedgehog, Fantasy Star Online), Shigeru Mijamoto (Donkey Kong, Super Mario Brothers, Pikmin), Hironobu Sakaguchi (Final Fantasy).
- ... és hogy mivel játssz PC-n? Jó kérdés... A te ízlésednek a konzolos játékok fekszenek, ahogy nézem, így viszont a PC-s kínálatból semmit nem tudok hirtelen ajánlani. Talán a Mafiát, mert az egy fantasztikus játék. Nemrég elõvettem, hogy még egyszer (ki tudja, hanyadjára) végigtoljam. Nekem sokkal jobban bejött, mint a GTA. Viszont azt ne feledd: nem minden játék csodás konzolon sem! Japánban tömeggyártás folyik ebbõl is, és nem mind gyöngyszem - pl. a Driv3r PS2-n 5.4-et kapott a GameSpoton. És ha megnézed a statisztikákat, egyik konzol sem dúskál annyira a 9 feletti értékelésekben.
- Erre a "jön egy új konzol"-dologra reagálva: Elõször persze szédítõ teljesítményt fog mutatni mind az X2, mind a PS3, de a PC-k hamar felzárkóznak, sõt lehagyják majd õket. A PS2 látványvilága is csak egy olyan 6-9 hónapig volt csoda, utána jöttek ki PC-re is hasonlóan szép grafikájú játékok. Egy dolgot viszont ne felejtsünk el: a konzolok célgépek - "csak" szórakoztatniuk kell a gazdájukat, míg egy PC egy meglehetõsen univerzális eszköz, amit be lehet tuningolni játékra.