Sajnos, arra tíz Kitt sem lenne elég. Mondjuk a KR nem is a békérõl, hanem az igazságról szól. Attól félek, hogy ha kijön a nagyfilm (amibe nem kell Hasselhoff, de a régi Trans Am kell!!!), pont ez fog kimaradni belõle. Csinálnak egy ilyen "Csárliangyalai" baromságot belõle, és kimarad a lényeg, az akció mögötti karakterek varázsa. Azt mondják, Sin City hangulatú lesz, én azt mondom, legyen Chobits hangulatú. Ember és gép, hasonlóságok és különbségek, mennyiben vagyunk mások, mint õk és õk mennyire emberiek akarnak lenni. Trekkie kollégák ezt ismerhetik Data esetébõl. Kitt olyan, mint Data, csak neki nem humanoid testet építettek, hanem egy autót. De attól még ugyanúgy megvannak az emberi érzései. Sokat kell még tanulnia az emberekrõl (mindenki emlékszik az 1/17: Egy szép, nyugods kisváros c. epizódra, amikor Michael a Bibliát magyarázta neki), de megvan benne a lehetõség. Ez igazán a második/harmadik évadban jön ki, a negyedik meg szar, nem is érdemes vele foglalkozni, csak az SPM ér valamit is. Félõ, hogy a leendõ nagyfilmben elkövetik a negyedik évad összes hibáját: übertuningolt verda ("ricer", nem tudom, magyarul hogy mondják), megy ezerrel, de a benne élõ személlyel nem is foglalkoznak. Az meg kit érdekel, hogy Michaelt hogy verik össze a rosszfiúk epizódról epizódra (mondjuk A rózsák illata jó volt)?! Az egész nem Michaelrõl szól, mert õ "csak" egy ember. Kitt lénye egy merõben új koncepció, más mint az õt megelõzõ HAL-9000 és a nagy utód, a már említett Mr. Data. Mindkettõ és egyik sem, és éppen ezért egyedi. Emlékeztek a harmadik évador "Junk Yard Dog - Veszélyes hulladék"-ra? Kitt személyisége talán itt a legemberibb. Megismeri a halálfélelmet, egy komoly trauma az egész életében. És nem csak egy epizódra hat ki. Rögtön utána (Buy out - Felvásárlás) Kitt elkezdi megkérdõjelezni önnön értékét. Negyedik évad nyitójában mit csinál? Megkérdõjelezi önön értékét. Fejlõdik érzelmileg, egyre inkább emberként reagál dolgokra. Megismeri a haragot (Kitt, a gyilkos), a reményt (Élethalálharc - aki ezt elmúlasztotta, azonnal pótolja, a sorozat legjobb, legemberibb része, egyébként második évados, tehát Kitt már akkor is elég emberi volt), és így tovább. Nem is igazán a pöpec TA és a felspécizett mûszerfal számít (jó, nem mondom, annélkül nem lenne az igazi, Kitt TA-ként az igazi, nem egy Szokol rádióval felszerelt Zsiguliként), hanem az elbûvölõ, olykur humoros, olykor keserû, de minden tekintetben magával ragadó személyiség.