Én szerintem meg annak nincs értelme, hogy egy kérdés eldöntésébe belekeverjük a hitet. A hit nem egyenlõ az igazsággal, hanem csak egy belsõ szellemi táplálék, a vágyak egyfajta megnyilvánulása. Ezzel nincs semmi gond, akinek erre szüksége van, az nyugodtan éljen vele. Azonban, ahogy észrevettem, ilyen és hasonló vitákban az emberek hajlamosak érvként felhozni a hitüket. Ezt szerintem nem lehet. A világ nem az ember hite szerinte mûködik, ezért a hit könnyen tévútra vezethet.
Mert mi van, ha például súlyos beteg leszek, de azt hiszem, hogy meg fogok gyógyulni? Elõsegíti ez a gyógyulásomat (a placebóhatáson kívül)? Nem. Ha viszont azt mondom, hogy "nem tudom", akkor az az igazság megismerésére és ha az számomra kedvezõtlen, annak megváltoztatására motivál. (Na jó, ez egy kisarkított példa, de remélem érzékeltette a lényeget)
Sokkal könnyebb hívõnek lenni, mint nem hívõnek. A hívõnek támaszt nyújt a hite, a nem hívõnek viszont (mint nekem is) marad a rengeteg kétely és a rideg valóság. Mindig beleborzongok, ha megpróbálok olyan kérdésekbe belegondolni, hogy Miért létezik világ? Milyen lesz, ha meghalok és a tudatom semmivé válik?
Viszont a "hitnélküliségnek" van két óriási elõnye: az igazság megismerésének hatalmas vágya és a teljes nyitottság. Na ezeket nem cserélném el semmilyen kényelemre.
Ha a Mátrixban lennék, én is a piros kapszulát venném el.