Most inkább elviekre vagyok kíváncsi, nem a konkrét eseményekre.
Ha általánossá teszem a mondjuk CHF alapú hitelezést a forint alapúval szemben, akkor ez hosszú távon nem ugyanazt okozza mintha forint alapon hagytam volna az egészet? Mert szerintem igen.
Tehát most két hitelezési alternatívát hasonlítok össze tisztán technikai szempontból. Én úgy látom, hogy mindegy, hogy milyen pénztechnikai folyamatok következtében jelenik meg az extra forint a gazdaságban, ha nincs meg az országban a potenciál arra, hogy az extra forint mögé valós javakat állítson, akkor "végelszámoláskor" mindenképp koppan valaki az országban.
Ezért mondom, hogy teljesen mindegy, hogy milyen alapokon teszünk elérhetõvé az országban "túl sok" pénzt - forint vagy CHF alapokon - az eredmény végül ugyanaz lesz: mikor azon külföldi partnerek, akik elfogadták ezt az extra pénzt fizetõeszközként, végül benyújtják a számlát azaz fel kívánják nálunk használni az õ általuk elfogadott pénzt, akkor vagy tudunk adni nekik valamit, amit megtermeltünk/elõteremtettünk, vagy visznek az országból egy darabot. Ez így van, vagy nincs így?