Ahogyan már írták, manapság már nem kifizetõdõ az életszínvonal alacsonyan tartása. A huszadik század eleji utópista (illetve disztópista) irodalom kedvelt fogása volt, hogy olyan jövõképet fest ahol az életszínvonal roppant alacsony, melybõl a hatalmi piramis csúcsán élõk különféle gazdasági, társadalmi, de elsõsorban politikai elõnyöket kovácsolnak. Ez a valóságban már életképtelen modell lenne bármilyen diktatúra számára, melynek fontos, hogy a gazdasága legalább olyan szinten mûködjön, hogy a felsõ tízezer megszedhesse magát, már fontos egy erõs fogyasztói bázis. A gazdaságunk a vég nélkül növekedõ termelésre épít és ha nincs mellette fogyasztás akkor az egész összeroskad (ahogy az történt az 1920-as években is, ahol a gazdasági recessziót részben ez okozta, részben pedig a kilábalást hátráltatta, hogy nem indult be a fogyasztás (pénz nélkül ugye nehéz is).
Annyiban kiegyezhetünk, hogy a válság tényleg szándékos tevékenység eredménye, de nem úgy ahogy azt te gondolod. Simán megeshet, hogy érdekcsoportok lokális piacokon lokális válságokat indítsanak, de az már kevésbé valószínû, hogy ezt sikerül világméretûvé fejleszteni, hiszen az már a hatóságok szemében is túlságosan feltûnõ. De a tõzsdespekuláció és a "fekete dobozok" a banki világban pont elegendõek, hogy a rendszerbõl építõelemeket tüntessenek el, mely labilissá teszi az egészet. A gazdaság viszont nem követi a politikai ciklusokat, így a politikusok csak rövidtávon hajlandók gondolkodni egy újraválasztás reményében és azt hiszik minden fedezhetõ hitelbõl. Már a hitel hiteltörlesztése is egy hitelre felvett hitellel történik... ezt pedig nem lehet a végtelenségig csinálni, mert hatalmas pénzek tûnnek el egyik pillanatról a másikra.
Ha pedig egy olyan ország jut (újra) a totális csõd szélére mint az USA, akkor az nem csak lokális piacokon okoz zavarokat. Az USA pedig évtizedek óta maga alatt vágja a fát, mert nem bír saját tartozásaival és erre úgy reagál, hogy majdnem évente emeli meg a hiány maximumát. Ez viszont sehova sem vezet, mert ahol már a GDP ilyen jelentõs része megy el a nagy semmire, akkor az elõbb utóbb nagy bukást idéz majd elõ.